A bevezetőben leírt program keretében a Bi­zottság a mérnöki építmények tervezésével foglalkozó harmonizált műszaki szabályok kidolgozását indítványozta, me­lyek kezdetben az EU-tagállamokban ér­vén­yben lévő nemzeti szabványok alternatíváiként működnek, és később majd felváltják azokat. A program a különböző mér­nöki szerkezetek tekintetében a következő európai szabványok – Eurocode-ok (EC-k) – kiadását tervezte:

• EC1 – Tervezési alapelvek és a szerkezeteket terhelő hatások
• EC2 – Vasbeton szerkezetek tervezése
• EC3 – Acélszerkezetek tervezése
• EC4 – Együttdolgozó acél- és betonszerkezetek tervezése
• EC5 – Faszerkezetek tervezése
• EC6 – Falazott szerkezetek tervezése
• EC7 – Geotechnikai tervezés
• EC8 – Szerkezetek tervezése földrengésveszélyes területeken
• EC9 – Alumíniumszerkezetek tervezése

Ezek az európai szabványok a program szerint több részből állhatnak, azaz szabványsorozatot alkothatnak. A program ki­hang­súlyozta, hogy az Eurocode-okat a kö­­­vet­kezők jellemzik:
megkönnyítik az EGK-tagállamok kö­zötti kereskedelmet;
megkönnyítik az EU-n kívülre irányuló exportot azzal, hogy a tervezőintézetek és kivitelezők a közös európai szabványok szerint készíthetik termékeiket;
összehangolt hátteret teremtenek a szerkezetépítéshez használt építési termékekre vonatkozó közös szabályok számára;
feltehetően mindazon építmény számára, melyeket az EU finanszíroz, kötelező érvénnyel tervezési szabványul szolgál.
Az elfogadott cselekvési program eredményeként létrehozták a szabványosító szervezetek rendszerét, és ezen belül a többi között az Európai Szabványügyi Bizottságot, a CEN-t (Comité Européen de Normalisation). A CEN feladata az európai szabványok (Europäische Norm) – EN-ek – kidolgozása és közzététele. Már az 1980-as években megjelent az Eurocode-ok első generációja. Kezdetben az európai szabványokat előszabványként vagy kísérleti szabványként adták ki. Ezek jelölése ENV (Europäische Vornorm) volt, melyeket általában három év érvényességi idővel adták ki. Ez idő alatt kérték a tagállamokat, hogy tegyék meg észrevételeiket. A beérkezett észrevételek és a tapasztalatok alapján a CEN véglegesíti a szabványt, és EN jelzettel adja ki.
Hazánk 1991-ben csatlakozott az EU szabványosítási folyamatába. Ennek első eredménye hídszempontból a hazai Mű­sza­ki Szakértői Bizottság által megvitatott aláb­bi három előszabvány volt:
• MSZ ENV 1991-1-1:1994
Eurocode 1: A tervezés alapjai és a tartószerkezeteket érő hatások
1–1. rész: Általános és az épületekre vo­nat­kozó szabályok
• ENV 1991-3:1994
Eurocode 1: A tervezés alapja és a szerkezetre gyakorolt hatások
3. rész: Hidak forgalmi terhei
• MSZ ENV 1993-1-1:1995
Eurocode 3: Acélszerkezetek tervezése
1–1. Általános és az épületekre vonatkozó szabályok
2. rész: Acélhidak
A vasúti hidakra is vonatkozó, jelenleg érvényes fontosabb európai szabványok a következők:
• MSZ EN 1990:2005
A tartószerkezetek tervezésének alapjai
• MSZ EN 1990:2002/A1:2005
A tartószerkezetek tervezésének alapjai
Hidakra vonatkozó szabályok
• MSZ EN 1991-1-1
A tartószerkezeteket érő hatások
1–1. rész: Általános hatások. Sűrűség, ön­súly és az épületek hasznos terhei
• MSZ EN 1991-1-4:2007
A tartószerkezeteket érő hatások
1–4. rész: Általános hatások. Szélhatás
• MSZ EN 1991-1-5:2005
A tartószerkezeteket érő hatások
1–5. rész: Általános hatások. Hő­mér­sék­leti hatások
• MSZ EN 1991-2:2006
A tartószerkezeteket érő hatások
2. rész: Hidak forgalmi terhei
• MSZ EN 1992-1-1:2005
Betonszerkezetek tervezése
1-1. rész: Általános és az épületekre vo­nat­kozó szabályok
• MSZ EN 1992-2:2009
Betonszerkezetek tervezése
2. rész: Betonhidak. Tervezési és szerkesztési szabályok
• MSZ EN 1993-1-1:2009
Acélszerkezetek tervezése
1–1. rész: Általános és az épületekre vo­nat­kozó szabályok
• MSZ EN 1993-2:2009
Acélszerkezetek tervezése
2. rész: Acélhidak
• MSZ EN 1994-2:2009
Együttdolgozó, acél-beton öszvérszerkeze­tek tervezése
2. rész: Általános és a hidakra vonatkozó szabályok
A napjainkban megjelenő EN-szabványok bevezetőjében egyebek között a kö­vetkezőket közlik: „a CEN-tagtestületek kötelesek betartani a CEN (…) belső szabályzatában előírt feltételeket, amelyek szerint kell ezt az európai szabványt minden változtatás nélkül nemzeti szabványként bevezetni. Ennek az európai szabványnak három hivatalos nyelve van (angol, francia, német). Bármely más nyelvű változat, melyet egy CEN-tagtestület saját nyelvén és felelősségére fordítással készít és a CEN Központi Tit­kár­sá­gá­nak bejelent, ugyanolyan jogállású, mint a hivatalos változat.” Hazánkban a CEN tagtestülete a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT). Az MSZT a fenti kötelezés alapján hivatalosan magyarra lefordítja, illetve lefordíttatja, majd nemzeti címlappal, valamint nemzeti melléklettel (NM) egészíti ki a kérdéses európai szabványt, és MSZ EN jelzettel adja ki. Ezt az eljárást az európai szabvány honosítási eljárásának vagy röviden honosításnak ne­ve­zik. Az utóbbi években gyakran előfordul, hogy egyes angol nyelvű európai szabványt honosítási eljárás nélkül, ma­gyar nyelvű címlappal ellátva és MSZ EN jelzettel ad ki az MSZT. Ezek a szabványok természetesen nem tartalmaznak nem­zeti mellékletet.



















A fent említett nemzeti melléklet készítését az indokolja, illetve teszi lehetővé, hogy az európai szabvány a szabvány tárgyát képező építmény különböző paramétereire értékeket ad meg, de jelzi azokat a helyeket, ahol a nemzeti választás megengedett, tehát azt, hogy hol lehet eltérni az adott paramétertől. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti melléklet csak az Eurocode-ban nemzetileg szabadon megválaszthatóként megjelölt úgynevezett nemzetileg meg­határozott paraméterekkel kapcsolatban tartalmazhat információkat, melyeket az adott országban létesülő építőmérnöki szerkezetek tervezéséhez kell használni. Ehhez példaként hozzák fel az adott országra jellemző éghajlati adatokat. Meg kell említeni, hogy az egyes tagállamok a nemzeti mellékletben a biztonsági szintre vonatkozó szabvány-előírási értékeket saját maguk határozzák, illetve határozhatják meg. Végeredményben a honosított európai szabvány csak annyiban tér el az eredeti szabványtól, hogy az tartalmaz egy nemzeti címoldalt, és a lefordított eredeti szöveget egy nemzeti előszó előzheti meg, valamint egy nemzeti melléklet egészíthet ki.
Az Eurocode-dal kapcsolatos alapkö­vetelmény, hogy az építési termékekre vo­natkozó harmonizált műszaki előírásoknak és az építményekre vonatkozó műszaki előírásoknak összhangban kell lenniük. Továbbá az építési termékek CE-jelölésével kapcsolatos összes Euro­­co­de-ra vonatkozó információnak egyértelműen tartalmaznia kell, hogy milyen nem­zetileg meg­határozott paramétereket vettek fi­gye­lembe.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Eurocode szabványok szövege megkülönböztet alapelveket és alkalmazási szabályokat. Ez utóbbiakat a mindig zárójelbe tett bekezdésszám utáni P betű jelzi – például: (4)P. Ezek ismerete azért fontos, mert az alapelveket a szabvány használatakor mindig be kell tartani, míg az alkalmazási szabályok helyett egyedi esetekben más ekvivalens eljárások is alkalmazhatók, de csak akkor, ha kimutatható, hogy azok összhangban vannak az alapelvekkel.
Az európai szabványok mind a hagyományos, mind az újszerű tartószerkezetek vagy azok szerkezeti elemeinek tervezése során alkalmazandó általános szabályokat tartalmazzák. A szokásostól eltérő tervezési követelményekre vonatkozó előírásokat nem tartalmaznak. Ilyen esetekben a tervezés során elméleti alapokra és tapasztalatokra épülő megfontolásokra van szükség.
Az európai szabványok nemcsak arra szolgálnak, hogy a mérnöki építményeket azok szerint valósítsák meg, hanem azokat hivatkozási dokumentumként is alkalmazzák a következők tekintetében:
• építőmérnöki szerkezetek esetén az építménnyel szemben támasztott két alap­­vető követelmény, mégpedig a mechanikai szilárdsággal és stabilitással, valamint a tűzhatással szembeni biztonság teljesülésének igazolására;
• építményekről és azokkal kapcsolatos építőmérnöki szolgáltatásokról szóló megállapodások alapját képező dokumentumaként;
• az építési termékekre vonatkozó harmonizált előírások (európai szabványok és európai műszaki előírások) kidolgozásának keretdokumentumaként.
A CEN szerint a szerkezeti Eurocode-ok megalkotásával modern, a szakma ed­dig elért eredményeit tükröző alapos előírásrendszer kerül a mérnökök kezébe. A szabványokkal a CEN szeretné biztosítani mind a tervező szükséges szabadságát, mind az építőipari technológia újításainak alkalmazhatóságát.
Gyakori kérdés még napjainkban is, hogy kötelezőek-e a szabványok. A kérdés azért indokolt, mert korábban a szabványok kötelezőek voltak. A kötelezettséget a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény 1995. V. 28-tól eltörölte, de átmenetileg még lehetővé tette, hogy jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilváníthasson állami szabványt. Ezt a lehetőséget a fenti törvényt módo­sító 2001. évi CXII. törvény 2002. I. 1-jé­vel visszavonta. Tehát ettől az időponttól minden MSZ szabvány alkalmazása önkéntes. A módosított törvény – az európai szabványosítás elveivel és gyakorlatával összhangban – előírta azonban, hogy „műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesüljenek”. Tehát jogszabály követelményeket állapíthat meg, melyeket szabvány alkalmazásával vagy a szabványban foglaltakkal egyenértékű, vagy korszerűbb műszaki megoldás alkalmazásával lehet teljesíteni.
Befejezésül meg kell említeni, hogy a műszaki egyetemek már az európai előszabványok megjelenése óta széleskörűen oktatják az európai szabványok előírásait. Ezen túlmenően a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vas­be­ton­szer­ke­zetek Tanszékén, valamint az Acél­szer­ke­zetek és az Építőanyagok Tan­szé­kén rendszeresen szervezik az Euro­ter­ve­zé­si szakirányú továbbképzési (szakmérnöki) tanfolyamokat is. Ezzel alapvetően biztosítják, hogy az oklevelet szerzett szerkezetépítő mérnökök és szakmérnökök megfelelő szintű európai szabványismeretekkel rendelkezzenek.
A MÁV-nál a vasúti hidakra vonatkozó európai szabványok ismeretét elsősorban azért kell szorgalmazni, mert a hazánkon áthaladó transzeurópai vasúthálózat hídjaira vonatkozó követelmények teljesülését úgy lehet a legeredményesebben biztosítani, ha azokat az európai szabványok szerint tervezik és építik. Ezért a MÁV fontos feladata, hogy a hidakra vonatkozó „betűs-számos” utasításait, műszaki előírásait, a honosított európai szabványok alapján dolgozzák ki vagy át.