Életének 75. esztendejében elhunyt dr. Ritoók Pál mérnök főtanácsos.
1958. június 16-án lépett a Magyar Államvasutak szolgálatába, mi után út-, vasút- és alagútépítő szakos mérnöki oklevelet kapott az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen. Röviddel ezután, 1963-ban gazdasági mérnöki oklevelet, majd műszaki doktori oklevelet szerzett.
Az ő irányításával alkalmazták először Magyarországon az ún. gép láncos felépítmény-cserélési technológiát kétvágányú pályán (Budapest–Vác), valamint az aszfalt védőréteg beépítését (Budapest–Székesfehérvár). Főtechnológusként az alépítmény teherbírását növelő különböző technológiák kialakítását és bevezetését irányította, továbbá a betonaljas kitérők beépítésének módszerét vezette be. Közreműködött a különböző külföldi felépítmény-cserélési és alépítmény-javítási technológiák hazai adaptálásában. Munkájának az egész vasútra kiterjedő része volt a vágányzárak éves, többéves tervezésének bevezetése, ezzel összefüggésben a vasútépítési és -fenntartási eszközök (anyag, gép stb.) éves és többéves tervezése. Mint a beruházási főosztály helyettes vezetője, írója, szerkesztője volt a MÁV akkori beruházási utasításának, a MÁV környezetvédelmi koncepciójának. Részt vett, illetve irányította a MÁV több általános fejlesztési tervének kidolgozását (pl. MÁV 2000), az építési főnökségek kft.-vé alakításának megszervezését.
Szakirodalmi tevékenysége elsősorban a vasúti alépítmény-technológiákkal függött össze. Több cikke jelent meg a Közlekedéstudományi Szemlében, a Sínek Világában, valamint a Verkehrs Annalen különkiadásában: Mechanisierter Einbau von Vliesen und Sandschichten in Gleis (1980), a Railway Gazette-ben: Geotextil and fibre to track relayning (1981), a Drogi Kolejowe-ban: Planowanie zamkniec torow ha koljach wgierskich (1982). Több tankönyvet, illetve tankönyvfejezetet írt a MÁV Tisztképző Intézet, a vasútépítési és pályafenntartási szakközépiskolák, illetve a Győri Műszaki Főiskola részére. Oktatott a MÁV Tisztképző Intézetében, és gyakorlatot vezetett a Győri Műszaki Főiskolán.
Közéleti tevékenysége keretében tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, két ciklusban tagja és jegyzője volt a Magyarországi Református Egyház Zsinatának (1990–2002), tagja majd főtitkára és ügyvezető elnöke volt a Magyar Református Presbiteri Szövetségnek (1990–2008), továbbá tagja a Keresztény Vasutasok Egyesületének.

Jelentősebb kitüntetései:

1981 – Közlekedéstudományi Egyesület Széchenyi-emlékplakettje
1995 – Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
2006 – Mikó Imre-díj az életmű kategóriában
2008 – Aranydiploma

Megrendülve búcsúzunk Ritoók Páltól, a volt munkatárstól, baráttól, tisztelegve emberi nagysága és szakmai tekintélye előtt.