Megtisztelő feladatnak vettem, amikor a Sínek Világa jelenlegi felelôs szerkesztôje, kedves kollégám, Vörös József, a Vasúti Hídosztály nyugalmazott vezetôje felkért, hogy rövid cikkben méltassam a szaklap jelentôségét az 50. évforduló alkalmából. Ennek azért is örömmel teszek eleget, mert sajnos kevesen vagyunk már azok közül, akik az indulás pillanatától kezdve figyelemmel kísérik a lap sorsát. Hivatalos tisztségem ugyan sohasem volt a folyóiratnál, de mint állandó cikkíró mostanáig együtt éltem a lappal.