Nyolcvankilenc éves korában elhunyt Bán Tivadarné (Ida néni), híd- és szerkezetépítő okleveles mérnök, igazgatóhelyettes, mérnöktanár, aki közismert alakja a hídépítő szakmának. Tanítványai minden hídépítéssel foglalkozó tervezőintézet, felsőfokú oktatási intézmény, kutatóintézet, üzemeltető szervezet (MÁV, BKV) vagy hatóság alkalmazottai között megtalálhatók.
1954-től a Kvassay Jenő Közlekedés Építőipari Technikum mérnöktanára, 1956-tól műszaki igazgatóhelyettese volt. 53 évig tanított a Kvassayban, így több ezer diák tanulhatta tőle a statikát, az acélszerkezeteket és a vasbetonszerkezeteket, akik a nála megalapozott tudással a felsőoktatási intézményekben felkészülten folytathatták tanulmányaikat. Részletesen feldolgozta az iskolánk viharos történetét, amit a „Kvassay Jenő Közlekedés Építőipari Technikum hatvan éve” című cikkében közreadtunk. Ida néni egész életét az oktatásnak szentelte. A hivatalos tanrenden kívül modellező szakkör, önképzőkör, tanulmányi verseny megszervezésével tette még kedveltebbé az általa oktatott tárgyakat. Az 1960-as évek óta írt tankönyveket, elsősorban a statika, szilárdságtan, vasbeton szerkezetek, alapozás, szakrajz és a hídépítés témaköreit dolgozta fel technikumban tanítható módszerrel, oktatási segédletekkel. Egyéb szakirodalmi tevékenysége is ezekre a témákra terjedt ki. Megjelent könyveinek száma több mint harminc. 1960 óta hosszú éveken keresztül vett részt szaktárgyak tanterveinek kidolgozásában, pedagógiai programok összeállításában. Szívesen vett részt az érettségi találkozókon, hogy nyomon követhesse volt tanítványai szakmai életútját.
Oktató-nevelő munkája elismeréséül 1978-ban Kiváló Tanári, 1980-ban Pro Urbe Budapest díjat, 2001-ben Közúti Szakemberért életútdíjat, 2008-ban a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét kapta. Fáradhatatlanul dolgozott haláláig, szakértői, írói, lektori munkát, képesítővizsgai elnöki feladatokat végzett.
Ida nénit 2021 őszén látogattam meg utoljára. A Covid-járvány miatt csak az előszobában váltottunk pár szót. Átadtam neki a Korányi professzorról akkor megjelent könyvet, amit nagy örömmel fogadott. Elmondta, hogy mennyire szerette és tisztelte a professzor urat. Sokat kapott tőle, és ő ezt a tudást igyekezett nekünk továbbadni.
2022. június 25-én emléktáblát avattak az iskola épületében a tanárnő tiszteletére. Sok szeretettel gondolunk vissza ebből az alkalomból is kedves tanárunkra, akinek sokan köszönhetjük a szakmai pályafutásunk alatt elért sikereinket. Szeretnénk, ha az energia, amit élete során tőle kaptunk, sokszorosan sugározna tovább rajtunk, tanítványain keresztül, hogy mi is továbbadhassuk az utánunk jövő nemzedéknek.

Vörös József