Kormos Gyula egy Törökszentmiklós melletti tanya kis iskolájában végezte az általános iskolai tanulmányait. Szülei kántortanítók voltak, ami az akkori időben nem volt megbecsült hivatás. Kisgyermekként érte az első harangozás öröme, és nagy hatással volt rá az orgona hangja is. A két gyermekkori élmény meghatározó volt egész életére és végig megmaradt a zene szeretete.
Középiskolai tanulmányait a törökszentmiklósi gimnáziumban végezte, ami a vidéki középiskolák közül a legjobbak közé tartozott. Nagy hatással volt rá matematikatanára, aki a jobb képességű tanulókkal külön is foglalkozott. Az érettségit követően egy mérnökember javaslatára a Műegyetemen kezdte meg tanulmányait. 1974-ben szerzett közlekedés-építőmérnöki diplomát, 1981-ben gazdasági mérnöki, majd 1990-ben vasútépítési és pályafenntartási szakmérnöki képzés keretében szerzett oklevelet.
Az egyetem befejezése után a szolnoki KPM Közúti Igazgatóságán helyezkedett el, majd megnősült, és 1975-ben Budapestre került a Betonútépítő Vállalathoz, ahol lehetősége nyílt a mélyépítésen belül megismerkedni az autópálya építésével. Mivel a család Pesthez kötötte, felhagyott a Budapesttől távolabbi autópálya-építéssel. Ekkor kezdődött az észak–déli metróvonal felszíni pályaszakaszainak az építése, és a nagyszabású új feladatot megragadva itt folytatta munkáját.
1992-ben Megyeri Jenő professzor úr óraadónak hívta a Műegyetemre a Vasútépítési Tanszékre, ahol 1996-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett, és elkötelezte magát az oktatás mellett. Legfontosabb szakterületei közé a hézagnélküli vágányok, a dilatációs szerkezetek, a vasútépítés és -fenntartás, valamint a mozgásgeometria tartoztak. Oktatott tárgyai: vasútépítés és -fenntartás, vasúti pályaszerkezetek, hézagnélküli felépítmény, vasúti üzem, különleges kötöttpályás rendszerek, a hegyi vasutak és a kötélpályák voltak.
Kormos Gyula a mérnöki, oktatói tevékenység mellett nem szakított a zenével. Rendszeres egyházi, kántori szolgálatai során a Magyarországi Evangélikus Egyház egyházzenei igazgatója kérte fel orgonajavításra, ami a kántorképzőben végzett tanulmányai alatt is kedvenc időtöltése volt. Csakhamar a harangok szakértőjeként is ismertté vált. E minőségében Sopron és a környező falvak összes harangjának felmérését elvégezte, de az ország más területén is végzett hasonló munkát. A kö­zelmúltban a Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában jelent meg Komárom-Esztergom megye harangjai című könyve, amely a megye régi és jelenlegi harangállományának minden ismert fontos adatát tartalmazza.
A sokoldalú oktató a Budapesti Műszaki Egyetem Út- és Vasútépítési Tanszéken főállású, majd nyugalmazott docensként egészen 2020 októberéig aktívan tevékenykedett.

Dr. Liegner Nándor