Szomorúan tudatjuk, hogy elhunyt dr. Mentsik Győző okleveles mérnök, a BME Építőmérnöki Kar nyugalmazott egyetemi docense, a Magyar Útügyi Társaság korábbi ügyvezetője. Pályája kezdetén a teljes közlekedési szakterületen, így a vasútépítésben is tevékenykedett. 1957–1961 között út- és vasútépítéstan, vasúti állomások és pályaudvarok, vasúti felépítmény témakörben is írt jegyzeteket, országszerte hasznosított tervezési segédleteket. Az építőmérnöki kar szervezeti átalakulásai után az útügyi szakterületen dolgozott tovább. Munkájára tisztelettel emlékezik a szakmai közvélemény, a MAÚT, a BME és több más magyarországi felsőoktatási intézmény.
Mentsik Győző 1930-ban született Budapesten. Mérnöki oklevelét 1952-ben vette át. Már egyetemi hallgatóként a Budapesti Műszaki Egyetem Geológia Tanszékén tevékenykedett. Később idősebb Vásárhelyi Boldizsár professzor úr mellett az út- és vasútépítés, közlekedésügyi tanszéken dolgozott demonstrátorként, majd fiatal oktatóként. Segítette az új Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola budapesti, majd győri tevékenységét. Államvizsga-bizottságok tagja, majd elnöke volt. 1977-ben vette át műszaki doktori fokozatát. Az útépítés és a közúti forgalomtechnika tárgyak előadójaként szigorú, következetes oktató volt. A személyéhez kapcsolódó történetek az idő múlásával, évfolyam-találkozókon nosztalgikus, tréfás anekdotákká szelídültek. Minisztériumi felkérésekre felsőoktatási export tanterveket, programokat dolgozott ki. Mintegy 50 egyetemi-főiskolai jegyzetet és 30 szakcikket írt. Szakkönyvekben, szakfilmben volt társszerző, szakfolyóiratokban szerkesztőbizottsági tag és lektor. Egyéves osztrák állami ösztöndíjat nyert el. Tanulmányozta az ausztriai utak és autópályák építését. Az Uvatervben félállású tervezőként is dolgozott. Több külföldi szakmai delegáció tagja volt. Mintegy 35 hazai és nemzetközi tervpályázaton vett részt mint eredményes pályázó, később mint bíráló. Széles körű volt tervezői és szakértői tevékenysége. Részt vett az országos közúthálózat és a főváros közlekedésfejlesztési terveinek kidolgozásában. 1994-ben egyetemi docensként ment nyugdíjba. Továbbra is aktív maradt. Sokáig részt vett a Magyar Útügyi Társaság (MAÚT) tevékenységében. Munkásságát a közlekedési miniszter és más vezetők kitüntetésekkel, díjakkal ismerték el: Baross Gábor-díj, Vásárhelyi Boldizsár-díj, gyémántdiploma, Magyar Ezüst Érdemkereszt.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Orosz Csaba dr.