Rovatok 2015-től
Rovatok
- Bemutatkozás »
- Fejlesztés beruházás »
- Informatika »
- Korszerűsítés »
- Környezetvédelem »
- Közlekedésbiztonság »
- Közlekedéstörténet »
- Kutatás »
- Megemlékezés »
- Méréstechnika »
- Mérnöki ismeretek »
- Minőségbiztosítás »
- Szabályzatok »
- Technológia »
- Egyéb »
Szerzői segédlet
A Sínek Világa folyóirat szerzőinek összeállított szempontok és segédlet.
Tovább »Archívum /
Dr. Molnár Lajos (1943–2024)
2024. március 24-én, 81 éves korában, hosszú betegség után elhunyt dr. Molnár Lajos kollégánk.
Bár nem vasutas családba született, egész szakmai tevékenységét a vasútnak szentelte, kizárólag a MÁV-nál töltötte dolgos éveit.
Az általános iskola befejezése után Budapesten, a MÁV Pályafenntartási Technikumában tanult, itt szerzett technikusi képesítést. 1962-ben felvették az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem mérnöki karára, ahol sikeres tanulmányok után, 1967-ben kapott építőmérnöki diplomát.
A diploma kézhezvétele után a MÁV Debreceni Igazgatóságán helyezkedett el mint szakaszmérnök. Nagyon fiatalon, 26 évesen már vezetőmérnöki megbízatást kapott a Kisújszállási Pályafenntartási Főnökségen, ahol öt évig dolgozott. Ebben az időben ismerkedett meg közelről a pályafenntartás korszerű gépláncos technológiáival. A gépláncok megjelenése nagy változást hozott az ő életében is. Az új technológia terjesztését nagyon a szívén viselte, a korábban megszerzett ilyen irányú tudását igyekezett minél nagyobb körben elterjeszteni. Részt vett a Budapest–Debrecen vasútvonal 120 km/h-ra történő újjáépítésében és villamosításában.
1974–1989 között a Debreceni Igazgatóság Építési és Pályafenntartási Osztályán osztályvezető-helyettes, majd osztályvezető volt. Legnagyobb munkái közé tartozott a Nyíregyháza–Szerencs-vonal teljes átépítése, beleértve ebbe a tokaji és a többi ártéri Tisza-hidat is. Úttörő szerepet vállalt egyes vasúti mellékvonalak hézagmentesítése terén, ahol sok szakembert győzött meg a szokatlan átépítési mód kivitelezhetőségéről és hasznosságáról. Munkája közben számos újítással segítette a feladatok optimális megoldását. Sokat foglalkozott a nagyobb Záhony-térségi fejlesztésekkel.
1990–1993 között műszaki igazgatóhelyettes volt a Debreceni Igazgatóságnál. 1993–2003-ig a Budapesti Pálya Híd és Magasépítményi Szakigazgatóságának Területi Osztályát vezette nyugdíjba vonulásáig.
Munkája közben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának gazdasági mérnöki szakát és diplomát kapott 1973-ban.
1980-ban vasútépítési szaktudományból egyetemi doktori fokozatot szerzett. Tagja volt az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság Műszaki Szakbizottságának, ahol a Közlekedési Munkabizottság vezetője és a DAB Műszaki Füzetek technikai szerkesztője volt.
Szakmai munkásságát Kiváló Újító aranyfokozattal, a Közlekedéstudományi Egyesület Aranylevelével, Jáky József-díjjal és C. vasútigazgatói kiemelt rangfokozattal ismerték el. 2017-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen aranydiplomát kapott.
Mint ember, rendkívül népszerű volt kollégái és ismerősei körében. Híres kapcsolatteremtő képessége, közvetlensége, humora folytán széles körű ismeretségre tett szert. Nyugdíjas éveit családja körében, feleségének, két gyermekének és hat unokájának szeretetteljes körében tölthette el.
Nagy Béla
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.