A valóban hatékony megoldásnak a száraz fenyőoszlopok, illetve keményfa talp­fák 110 oC-ra felmelegített kőszénkátrány-olajjal, 12 atmoszféra nyomás alatti telítése bizonyult. (Így működtek bezárásukig a püspökladányi és dombóvári telítőüzemek.) Az eljárást a mai napig szinte változatlan formában alkalmazzák. A 25-27% nedvességtartalmú fát a telítés közel hatórás folyamata során az autoklávban 15 percig 400 kPa nyomás alatt tartják, majd 120 percen át melegítik. Ezt követően kerül be a telítőszer úgy, hogy 120 percen át 900 kPa nyomás alatt tartják a rendszert. A túlnyomás megszüntetése és a telítőszer leengedését követően 120 percen át 20 kPa alatt tartják a fát. A légtelenítőszelep kinyitása után a külső levegővel érintkező fa a benne levő alacsonyabb légnyomás miatt szinte beszívja a felületén maradt anyagot. A faanyag így köbméterenként körülbelül 115 kg telítőszert képes felvenni (forrás: imont prezentáció).

Ez az eljárás hatékonyan megóvja a fát a korhadást okozó gombák behatolásától – annak ellenére, hogy nem teljes keresztmetszetében, hanem csupán alig 15-20 mm-es körgyűrűben hatolt be az olaj a fába. A vasúti területen ma is oly jól ismert jellegzetes illatot a telített faelemekből kipárolgó kreozot (bükkfakátrányból előállított telítőolaj) adja.
Egy mezítlábas (azaz betongyám nélküli) oszlopcsonkon (2. ábra) remekül látszik, hogy a telített körgyűrűn belüli rész teljesen elkorhadt.

A telített talpfák és oszlopok élettartama jellemzően a több évtizedet is meghaladta: a négy-öt évtizedes talpfa egyáltalán nem ritka, de esetenként akár több mint egy évszázados telített oszlopok is előfordulnak a ma is üzemelő távbeszélő vonalakat hordozó hálózatban. A közelmúltban tartott vonalbejárásunk során például 1910, 1911, 1912, 1913 és 1914-ben telített oszlopokat is találtunk (3. ábra) a Kecskemét–Hetényegyháza közötti szakaszon.

A telítőüzemben a fatelítés vagy az azt követő átvételi eljárás során az oszlopokba jelszeget ütöttek. A jellemzően horganyzott jelszeg fejében a telítés évének két utolsó számjegyét találjuk. Esetenként a fej formájából következtetni lehet az évszámra, például a 3-ra a háromszög alakúra kovácsolt szegfej vagy az 1939-nél a 9 darab azonosítható csúcs segít az azonosításban, de teljesen egyedi az 1910-es és 1912-es jelszeg formája is. A ’60-as évektől általánosan alkalmazott kerek szegeknél zavarba ejtő tud lenni, hogy például vajon 1968 vagy 1989 a szeg gyártási éve, de erre is megtalálták a megoldást: a 9-es karakter írásmódja eltérő lett a hatostól. Az újabb évjáratú XXI. századi jelszegek között megjelentek a kerek fejű, de négyszögletesre húzott szegek, a két sorban írt számjegyek is (ahol az első sorban például 4-es vagy 6-os számmal találkoztam az évszám felett), az évszám felett betűk, például THP, B, R vagy W (4–6. ábra), illetve a körfeliratos RO▪PAM példányok (7. ábra). Ugyancsak érdekes újdonság számomra is, hogy a kétsoros számjelnél 2019-től a beütés helyett a számjegyek egyes gyártóknál már kidomborodnak a jelszeg fejéből.

A hagyományos szegek mellett a 2000-es évektől találunk kupakra emlékeztető formájú, jóval nagyobb méretű, három karommal rendelkező beüthető jelölőket (a következetesség miatt nevezzük ezeket is jelszegnek). Ezek szintén horganyzott kivitelűek és az évszámon kívül egyéb kódot is tartalmaznak, például „J99 S0” vagy „S2 PK”.