Geresdi István 1929. június 21-én született Alsónyéken. 1949-ben a bajai Türr István Kereskedelmi Iskolában érettségizett, majd a kötelező sorkatonai szolgálat után elvégezte a Magyar Államvasutak szegedi tisztképzőjét. Ezt követően 1955-ben mint képzett vasutas állt munkába. Szakmai tevékenységét művezető beosztásban kezdte, majd munkájának köszönhetően építésvezető, fő-építésvezető, főcsoportvezető és építési főnökségvezető is volt a Dombóvári Építési Főnökségen, a csaknem két évtized alatt. Irányítása alatt, a feladatoktól függően, 900-1700 fő munkavállaló dolgozott, leginkább a Dél-dunántúlon végzett vasútépítéseken, de tevékenysége az egész ország területére kiterjedt.
Munkáját elismerve végül igazgatóként teljesített szolgálatot 1991. évi nyugdíjazásáig. Vezetőként csaknem minden szakterület irányításáért felelősséggel tartozott. Hozzá tartozott a Felépítményi-, Híd- és Magasépítési a Tervező Csoport, a csomai szerelőtelep, valamint a dom­bóvári MÁV Gépállomás is.
A MÁV Pécsi Vasútigazgatóság területén évi 30-45 vágánykilométer felépítmény korszerűsítésért és 50-70 csoport kitérő cseréjéért felelt. Számos vasútvonalon végezte a vágányok hézagnélküli kialakítását, többek közt a 40-es számú Pusztaszabolcs–Pécs vasútvonal Go­di­sa–Abaliget–Bükkösd szakaszán, ahol az ívkorrekciókkal 120 km/h engedélyezett pályasebesség vált lehetővé.
Vezetése idején sokat változott a vasúti pályaépítési és fenntartási technológia. A többnyire kézi munkavégzést felváltották a gépek. Az új helyzetnek megfelelően sikerrel alakította át az általa irányított szervezetet. Bátran bízott meg fiatal, kezdő mérnököket felelős beosztásokkal, munkájukat folyamatosan figyelte és segítette. Mindemellett vasútépítéssel és előkészítéssel kapcsolatos cikkeket írt többnyire a Sínek Világa szakmai folyóirat számára.
Sokat tett a vasutasok munkakörülményeinek javításáért, ezzel kivívta a helyi vasutas dolgozók általános elismerését. Munkájáért megkapta a „Pro Oppido Dombóvár” Dombóvár város díszpolgára kitüntetést, és még számos szakmai elismerésben részesült.
A vasutas szakmát igazi hivatásként csaknem 37 éven át, ugyanazon a szakterületen gyakorolta, a vasúthoz a nehéz időkben is élete végéig hűséges maradt. Elhivatottsága példaként marad meg emlékezetünkben.

Eller Balázs