Körössy László Budapesten született, de gyermekkorát már Záhonyban töltötte. Középiskoláit Budapesten végezte, majd 1963-ban felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1968-ban közlekedésépítő mérnöki diplomát szerzett.
Az egyetem befejezése után a MÁV Budapesti Építési Főnökségre mérnökgyakornoknak vették fel, majd a vasúti szakaszmérnöki szakvizsga után kitűzőmérnökként, később tervezőmérnökként dolgozott a főnökségen. 1975-től a KPM Vasúti Főosztály Építési és Pályafenntartási Szakosztályában vasútépítési vonalbiztosként, mint vasúthatósági eljárásokat intéző főelőadó dolgozott.
1984-ben megszűnt a KPM Vasúti Főosztálya, ezzel egyidejűleg az Építési és Pályafenntartási Szakosztályon a vasúthatósági munkakör. A közlekedési tárca 1984. július 1-jén a Közlekedési Főfelügyeleten Vasúti Felügyeletet hozott létre a vasúthatósági feladatok országos szintű ellátása céljából. 1984. július 1-jétől több mint 24 évig –nyugdíjba vonulásáig – a közlekedési hatóságnál (Közlekedési Főfelügyelet, Központi Közlekedési Felügyelet, Nemzeti Közlekedési Hatóság) dolgozott. A MÁV Vezérigazgatóságon és a közlekedési hatóságnál együttesen 30 évig intézte Záhony Átrakókörzet vasúthatósági ügyeit és 31 évig a Debreceni Igazgatóság – olykor változó határain belül – az engedélyezési ügyeket.
Példamutató és közismert volt precizitása, munkabírása, pontossága. Tudása megalapozott és magas szintű volt. Elveihez szilárdan ragaszkodott, nem hajladozott. A munkában, bejárásokon nem tűrt semmilyen lazaságot. De a problémákat mindig a körülmények figyelembevételével igyekezett megoldani.
A munka után, ha alkalom adódott rá, szívesen beszélgetett, tréfált. Közösségi emberként a Közlekedéstudományi Egyesületben végzett önkéntes munkát. Az Iparvágány Szakosztály vezetőségi tagja volt. Ebben a feladatkörben több sikeres iparvágány-konferencia szervezésének volt segítője, legmegbízhatóbb támasza.
A KTE többször is elismerte munkáját. Hűségét Aranyjelvénnyel tüntették ki, végül 2007-ben a KTE Elnökségének Széchenyi István-emlékplakettjét kapta meg.
Megérdemelt pihenését csak rövid ideig, 12 évig élvezhette, amit betegségek tarkítottak, de hű társa, a gyerekek boldogulása, az unokák bearanyozták azt.
Nagyon jellemző volt rá, amit nyugdíjba vonulásakor mondott: „A vasútba vetett rajongásomat, szeretetemet, hitemet megtartottam.”

Némethné Vidovszky Ágnes dr.