Rovatok 2015-től
Rovatok
- Bemutatkozás »
- Fejlesztés beruházás »
- Informatika »
- Korszerűsítés »
- Környezetvédelem »
- Közlekedésbiztonság »
- Közlekedéstörténet »
- Kutatás »
- Megemlékezés »
- Méréstechnika »
- Mérnöki ismeretek »
- Minőségbiztosítás »
- Szabályzatok »
- Technológia »
- Egyéb »
Szerzői segédlet
A Sínek Világa folyóirat szerzőinek összeállított szempontok és segédlet.
Tovább »Archívum /
Németh Imre (1962–2022)
Németh Imre 1962. október 29-én született Tiszafüreden. Általános és középiskoláit szülővárosában végezte. Reálérdeklődése már itt megmutatkozott. Az általános iskola felső tagozatában matematika–fizika, a gimnáziumban matematika szakos volt. 1984-ben végzett a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola vasútépítési és -fenntartási szakán üzemmérnökként. Szakmai pályafutását a MÁV Zrt. Építési Főnökség Debrecen kötelékében kezdte műszaki ügyintézőként, ahol – két év sorkatonai szolgálatot leszámítva – egészen 1989-ig dolgozott. Ezt követően áthelyezték a MÁV Pályafenntartási Főnökség Szolnok létszámába, ahonnan 1998-ban visszatért Debrecenbe építési művezetőként. 2000-ben Budapestre helyezték, a mai nevén pályavasúti területi igazgatóságon töltött be kezdetben pályás műszaki szakelőadói, majd hidász szakértői munkakört. A 2000-es évek elején ellátta a Pályafenntartási Főnökség Székesfehérvár vonalbiztosi munkakört. Később fő feladata volt a vasúti pálya alatti közműkeresztezések terveinek szakmai felülvizsgálata, útüzemeltetői jóváhagyása.
Az igazgatóságon végzett munkájára, személyére csak kedvesen és – a szomorú esemény ellenére – vidáman tudunk visszaemlékezni. Bőkezűen szórta szét kincseit, jószívű, az életet határtalanul szerető ember volt. Örök bohémként tette dolgát a vasúton, miközben egyedi humorával, életvidámságával színesítette maga és környezete sokszor szürke mindennapjait. Egykori szobatársaként a leglehetetlenebb irodai helyzetekben „vertük” közösen a száj- és lábdobot, dudorásztuk a nagy kedvenc Jethro Tull eltanult dallamait, vagy épp próbáltuk átvágni az Imi által felfedezett „bogelmélet” gordiuszi csomóját. Máskor csak általános derültséggel hallgattuk, miként beszél az ügyfelekkel, végig a jó szándékot és segítőkészséget sugározva: „Kiemelt Németh Imre vagyok, időmet és erőmet nem kímélve…”
Megdöbbentően váratlanul elfogyott az erő, lejárt az idő. De emléke velünk marad, fülünkben cseng mindig derűs hangja és továbbélnek mondásai, egyedi, humorral fűszerezett szófordulatai.
Tóth Axel Roland
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.