2022. augusztus 12-én, 95 éves korában hunyt el Rosnyay András. Életének fő tevékenysége a vasútihíd-tervezés volt, amiben nagy jártassággal és rengeteg tapasztalattal rendelkezett. Rendkívüli szerénységével és a vasúti hidak iránti alázatával a fiatalabb generációknak élete végéig példát mutatott.
Családi indíttatásból választotta a műszaki pályát. Édesapja mélyépítő mérnök volt, aki vasutat és alagutakat épített Erdélyben. Technikai műveltségének alapjaira az édesapja munkáinál eltöltött időknek, humán műveltségére pedig édesanyjának és a piarista gimnáziumban töltött éveknek volt jelentős hatása.
Mérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1950-ben, ahol többek között dr. Korányi Imre professzor úr tanítványa is volt. Szakmai munkája során később több olyan híddal is foglalkozott, amelyet a professzor úr tervezett.
Magánélete példaszerű volt. Felesége haláláig 57 évet éltek boldog házasságban három gyermekkel és 13 unokával bővítve a családot.
Szakmai pályáját az egyetem elvégzése után a MÁV Hídépítési Főnökségen kezdte 1949-ben, ahol előbb építésvezetőként, később tervezési csoportvezetőként dolgozott. Nevéhez fűződik a Rákosrendező–Esztergom-vasútvonalon, Angyalföld állomáson épült Béke úti vasúti híd építése, valamint a szanyi Rába-híd, a körmendi Nagy-Rába-híd (félállandó hidak), a marcaltői Marcal-híd, valamint a körmendi Pinka-híd tervezése. Az UVATERV-nél 1959-től dolgozott, ahol rengeteg vasúti hidat tervezett. Többek között a Budapest, Szentendrei út feletti vasúti híd, a szarvasi Körös-híd, a ragyogói Rába-híd, kesznyéteni Sajó-híd tervezése fűződik a nevéhez.
Irányító tervezőként kollégái, beosztottjai nagyon szerették magas szintű felkészültsége, ugyanakkor közvetlensége, segítőkészsége miatt. Sokat foglalkozott a fiatalokkal, tanította, munkahelyi látogatásokra vitte őket, hogy minél szélesebb legyen a látókörük. Az UVATERV-es évek alatt mintegy 5000 t hegesztett acélhidat tervezett csehszlovák exportra. Megismerte a cseh, közvetve pedig a német vasúti hídtervezés és hídépítés jellemzőit. Ezeket a tapasztalatait később kitűnően tudta alkalmazni.
1978–1991 között a MÁV Tervező Intézetben dolgozott. Ebből az időszakból jelentősebb munkái voltak a győri GYS­EV Rába-híd, a sárvári Nagy-Rába-híd, a nagyszentjánosi Bakonyér-híd, a Budapest, Kőbányai út feletti hidak. Rendkívül termékeny időszaka volt, sok műszaki fejlesztéssel, elsősorban az új hegesztési megoldások alkalmazásával.
Nyugdíjba vonulása után egyedi megbízásokkal ismét az UVATERV-nél folytatta tervezői, majd szakértői munkáját. 2009-től már csak kitűnő memóriájával és óriási tapasztalatával tudott segítséget nyújtani a fiatal tervezőknek.
2012-ben életműve alapján megérdemelten kapta meg a vasút hidász szakma legértékesebb elismerését, a Korányi Imre-díjat. Halálával e szakma egyik nagy egyéniségét s egykori kiváló vasúti hídtervezőjét veszítettük el. Amíg élünk, emlékezni fogunk rá. Nyugodjék békében!

Vakarcs László