2021. augusztus 14-én váratlanul elhunyt Ujjady Árpád területi pályalétesítményi szakértő, akinek szakmai életútja csak a MÁV-hoz kötődött.
1961. február 27-én született Pécsen. 1981-ben a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett Pécsen és sikeres felvételi után tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar közlekedésépítő mérnöki szakán folytatta, ahol 1986-ban szerzett közlekedésépítő mérnöki diplomát.
Pályafutását 1986-ban a Budapesti Terézvárosi Pályagazdálkodási Főnökségen pályamesterként kezdte, Budapest-Nyugati Főpályamesteri Szakaszon. Szakmai tudását az itt eltöltött évek alapozták meg. 1988-ban a Rákosrendezői Főpályamesteri Szakasz főpályamestere lett. 1990-ben szakaszmérnöknek nevezték ki az Aszódi Főpályamesteri Szakaszra, majd 1995-ben a Váci Pályagazdálkodási Főnökségen lett vezetőmérnök. 1996-ban visszakerült a Terézvárosi Pályagazdálkodási Főnökségre, a Budapest-Nyugati és az Aszódi Főpályamesteri Szakasz szakaszmérnöki teendőit látta el.
A MÁV PHMSZ Budapesti Területi Felügyeleti Osztályán 1998. június 1-jétől pályás vonalbiztosként, a Szolnoki Pályagazdálkodási Főnökség területén lévő vasútvonalak átépítésével, fenntartásával és felügyeletével kapcsolatos üzemeltetői feladatokat végezte.
2002-ben műszaki ellenőri jogosultságot szerzett a BME Mérnöktovábbképző Intézet vasúti műszaki ellenőri képzésén.
A 2005-től, a többszöri szervezeti átalakítások után, különböző munkaköröket látott el, majd 2015-től a Ferencvárosi és a Szolnoki PFT Főnökségek területi pályalétesítményi szakértőjeként dolgozott.
Részt vett több vasútvonal átépítésének előkészítésében, kivitelezés közbeni üzemeltetői műszaki ellenőrzésében és forgalomba helyezésében (Rákos–Újszász, Újszász–Szolnok, Albertirsa–Szolnok, Szajol állomás, Szolnok–Szajol, Vác állomás, a 4-es metró építésével összefüggő Kelenföldi pályaudvar átépítése, Rákos–Gödöllő).
2011-ben a vasútügy szolgálatában, fejlődésének elősegítésében, érdekeinek előmozdításában kifejtett munkája elismeréseként „A vasút szolgálatáért” arany kitüntetésben részesült.
Szakmai tudása megalapozott és magas szintű volt. Barátságos, együttműködő, jó szervező és kapcsolattartó, jó humorú, közösségi emberként önzetlenül mindent megtett a csapatszellem megerősítéséért, a rászorulók megsegítéséért. Családja körében barátaival szívesen elmélkedett olyan sorskérdésekről, mint a családok jelentősége, a magyarság történelme. Ilyenkor lehetett megismerni humánus életszemléletét és megérteni, hogy honnan ered embersége, szerethetősége.
Hirtelen halálával egy nagy szaktudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkező kollégát vesztettünk el, akivel mindenki szívesen dolgozott együtt.

Fekete Gyöngyi