Váradi Sándor 1937-ben, Dubicsányban született. 1956-ban a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett Miskolcon, és még abban az évben a MÁV-hoz szerződött, az Újmiskolci Pft. Főnökséghez. Hamarosan munkavezetői (előmunkás) tanfolyamot végzett, majd levelező úton elvégezte a Vasútépítési és Pályafenntartási Technikumot. Ezt követően 1963-ban az építési és pályafenntartási műszaki tiszti tanfolyamon szerzett oklevelet.
Szolgálati ideje alatt, 36 éven keresztül munkavezetői, pályamesteri, vonalkezelői és vonalbiztosi beosztásokban az emberi kvalitásának, szorgalmának, a szakma iránti érdeklődésének és elkötelezettségének köszönhetően mindenhol helytállt és példát mutatott.
1980-tól 1992-ig – nyugdíjba vonulásáig – a Miskolci Vasútigazgatóság Építési és Pályafenntartási Osztály vonalbiztosi beosztásában kamatoztathatta szakmai felkészültségét, tudását.
Hosszú éveken keresztül aktívan részt vett a különféle szakmai utasítások kidolgozásában, véleményezésében és módosításában. Ennek során a több évtizedes szakmai tapasztalatát, tudását felhasználva törekedett arra, hogy az adott utasítás – az elméleti-kutatási előírásokra épülve – a gyakorlatban is végrehajtható, a vasúti pálya műszaki biztonságát elsődlegesen szem előtt tartó utasítás legyen.
Az 1970-es évek közepén „hadrendbe” állított vágányszabályozó nagygépekkel (FKG) szerzett kedvező tapasztalatok megismerése után, a végrehajtó szolgálat részéről sürgető igény volt azok minél hatékonyabb kihasználására. Az Építési Pályafenntartási Főosztály a Miskolci Igazgatóság Pályafenntartási Osztályát bízta meg az e célt szolgáló módszer kidolgozásával, így született meg az FKG-k 8+6-os munkarendben történő foglalkoztatásának technológiai utasítása.
Az 1980-as évek elejétől nyugdíjba vonulásáig állandó külsős tagja volt a pályás szakma felügyeleti/vizsgálati tevékenységet szabályozó D5-ös bizottságnak. Ebből a feladatból is oroszlánrészt vállalt és végzett Váradi Sándor, aki a közel három évtizedes külszolgálati végrehajtó szintű gyakorlattal a háta mögött, nagyon sok hasznos javaslattal járult hozzá a rendelkezés kimunkálásához. Ezenkívül rendszeres, naponkénti részvétellel, felügyelettel és ellenőrzéssel segítette a kidolgozott rendszer minél zökkenőmentesebb gyakorlati megvalósítását.
Kiemelkedő színvonalú szakmai munkásságát és a közösségért végzett tevékenységét számos szakmai és társadalmi kitüntetéssel ismerték el.
Szülői hagyatékán, a sajókeresztúri kis szőlőskertjében barátaival szívesen elmélkedett olyan sorskérdésekről, amelyek a családok jelentőségét, az ország és a magyarság történelmét érintették. Munkatársai, barátai ilyenkor ismerhették meg leginkább humánus életszemléletét és azt, hogy honnan ered megbízhatósága, embersége, szerethetősége.

Zele Ferenc