Vonalak csoportosítása a célkitűzések alapján

Kiemelt vonalak

Budapest és elővárosi környezete (~60 km), TEN-T korridorwok, távolsági InterCity közlekedést biztosító vonalak (2. ábra). A kiemelt vonalak tekintetében az európai uniós finanszírozási ciklus végére jelentős fejlődés várható. Elengedhetetlen a fővárosi bevezető szakaszok és a fejpályaudvarok megfelelő színvonalra fejlesztése, a kimaradó szűk keresztmetszetek felszámolása, a vonali utas- és áruszállítást kiszolgáló biztosító létesítmények fejlesztése, továbbá a fejlesztések által létrejövő műszaki színvonal hosszú távú fenntarthatóságát biztosító emelt szintű karbantartási rendszer megszilárdítása. A kiemelt vonalakat érintő fejlesztések elkerülhetetlenek, elhagyásuk kritikus hatással lehet a vasúti szektorra és az infrastruktúrát használó szolgáltatókra.
Az összehangolt menetrendek, az autóbuszos ráhordás a kötöttpályás hálózatokra, a párhuzamos autóbusz-szolgáltatások tudatos csökkentése és elsősorban az egységes tarifarendszer lehet a közösségi közlekedési társaságok közötti eredményes együttműködés alapja. Mindehhez azonban közlekedéspolitikai alapokra helyezett kormányzati döntések szükségesek.

Regionális vonalak

A regionális központok, a legjelentősebb megyeszékhelyek és ipari központok vasúti elérhetőségét biztosító vonalak.
Figyelembe kell venni a regionális vonalakhoz tartozó központok (Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza, Győr, Miskolc stb.) településszerkezeti, gazdaságföldrajzi, foglalkoztatási, turisztikai és közlekedési adottságait, ennek ismeretében kell végrehajtani azok elővárosi közlekedésének fejlesztését, továbbá javítani szükséges azok távolsági elérhetőségét is.

Mellékvonalak

Idesoroljuk az országos jelentőségű mellék- és e körbe nem tartozó egyéb vonalakat.
A jövőben a mellékvonalakon az alábbi, költséghatékonyan üzemeltethető rendszert kell kialakítani:
Központi forgalomirányítás bevezetése, a technikai eszközök konténerbe helyezése, kézi sorompók, illetve a szükséges személyzet kiváltása megfelelő technikai berendezések és módszerek (pl. MERÁFI, jegyautomaták, fedélzeti jegyértékesítés) telepítése útján. Az ehhez szükséges befektetések rövid távon (5-7 év) megtérülhetnek az üzemeltetési költségek csökkenése folytán, hosszú távon a rendszer gazdaságos működtetést eredményez.

Ingatlanállomány

A MÁV Zrt. jelentős, azonban jellemzően koros és alulhasznosított ingatlanállománnyal rendelkezik. A társaság hosszú távú fenntartható működéséhez elengedhetetlen a kiemelt ingatlanok (fejpályaudvarok, jelentősebb állomások) fejlesztése és magasabb szintű hasznosítása, illetve a pályaműködtetéshez szükséges ingatlanállomány koncentrálása. Azokon a helyszíneken, ahol a Közszolgáltatási Szerződés teljesítéséhez nem kell épületállomány, a szükséges telekalakításokat követően a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek, önkormányzatoknak vagy magánbefektetőknek átadhatók, eladhatók vagy elbontandók.
Bevételeink növelése érdekében a szolgáltatási színvonal emelését és a működés hatékonyságának javítását  az alábbi alapvetések szem előtt tartásával tudjuk elérni:

1. A MÁV Zrt. által működtetett vasúti hálózat fejlesztése.
2. A hálózat tervszerű, megfelelő műszaki színvonalat tartósan biztosító fenntartása.
3. Technológiai és szakmai megújulás. A modern technológiák bevezetése, fiatal, képzett munkaerő-utánpótlás, vállalati kultúra alapjainak megváltoztatása.
4. A MÁV Zrt. független vasúti pálya­hálózat-működtetői státusza feltételeinek folyamatos biztosítása.

A célok eléréséhez szükséges akciók nagyvonalú definiálása megtörtént, hatásainak modellezésével együtt. Mivel a stratégiai cél egyértelműen a szolgáltatási színvonal emelése volt, ezért a hatékonyságjavítási akciók is e cél alá lettek rendelve.

• Fejlesztés:
  o Vasúti pályák;
  o Állomásfejlesztés, intermodális csomópontok;
  o Akadálymentesítés;
  o Ingatlanracionalizálás;
  o Utas- és áruszállítást kiszolgáló létesítmények;
  o Intelligens közlekedési rendszerek (ITS) – vasútbiztonság;
  o A MÁV Zrt. tulajdonában vagy vagyonkezelésében lévő, országos vasúti pályahálózatból kiágazó vasúti pályahálózatok (saját célú vasúti pályahálózatok);
  o A MÁV és a HÉV összehangolt fejlesztésével kapcsolatos akciók.
• Szakmai megújulás:
  o Utasításrendszer modernizálása;
  o A technológiai fejlődések nyomon követése;
  o Szemléletváltozás menedzselése;
  o Vagyonrendezés;
  o Vagyonnyilvántartás;
  o Toborzás, munkaerő-megszerzés, -kiválasztás;
  o Munkaerőképzés, -fejlesztés;
  o Vállalati brandépítés és szervezetfej­lesztés;
  o Bérrendezés, öngondoskodás;
  o Foglalkoztatáspolitikai eszközök fejlesztése;
  o A működésből származó hulladékokkal való gazdálkodás újragondolása.
• Infrastruktúra-fenntartás új rendszere szakterületenként.
• A pályavasúti függetlenség új elemeinek megfelelve biztosítani kell:
  o az összeférhetetlenség irány­elv­ben meg­­határozott feltételeit;
  o az alapvető feladatok függetlenségét;
  o a pályaműködtető pártatlanságát a forgalomirányítás és a karbantartás-tervezés terén;
  o a pénzügyi átláthatóság irányelvben tételesen meghatározott feltételeit.

A fenti akciók komplex hatásának számszerűsítésére és hatásainak mérésére meghatároztuk a főbb stratégiai mutatókat (bruttó tonnakilométer teljesítmény, menetrendszerűség, eljutási idő, költséghatékonyság).

Várt eredmények

Amennyiben megvalósulnak az előzőekben ismertetett célok, és ezek egymással összekapcsolódva, rendszerszerűen felerősítik egymás hatásait, akkor a szolgáltatási színvonal emelkedése mellett a mainál jobb vasúti rendszert tudunk működtetni:
➢ A teljes budapesti elővárosi vasúti hálózat (11 vonal) felújítása megtörténik. Mindenütt biztosítható lesz a legalább félórás ütemes menetrend.
➢ A teljes budapesti elővárosi forgalom motorvonattal történő kiszolgálása biztosíthatóvá válik.
➢ Az EU-törzshálózat jelentős része eléri majd a kívánt paramétereket.
➢ Folytatódik a MÁV-vonalak villamosítása, ami környezetkímélést, költségcsökkentést, energiamegtakarítást és menetidő-rövidítést eredményez.
➢ Az infrastruktúra-fenntartási technológia megújítása, az egyes infrastruktúra-ágazatok karbantartási programjainak összehangolása költségcsökkentést és a vágányzári idők minimalizálását, ezáltal a szolgáltatások minőségének javulását eredményezi.
A fejlesztések hatásait modellező menetrendi becslések előrevetítik a menetidő-csökkenést, ugyanakkor a nagyvárosok közötti menetidő rövidülésével továbbgyűrűző hatások is kimutathatóak. Az integrált-ütemes személyszállítási menetrend a fontosabb csomópontokon szinte azonnali csatlakozást biztosít majd az onnan kiágazó/továbbhaladó vonalakra.
A vasúthálózat nagyobb arányú kihasználtsága növeli a pályahasználati bevételeket, és ez lehetőséget adhat az állami hozzájárulás növekedésének mérsékléséhez.
Reményeink és céljaink teljesülésével válhat valóra a teljes magyar vasúti hálózat jelentős részének megújulása.