A sínvégelverődés

A sínvégelverődés a hevederes sínillesztéseknél alakulhat ki. Keletkezhet egyrészt a gyenge, nem megfelelő illesztésből adódóan, másrészt pedig a lengő sínillesztésnél a sínvég alatti helytelen megtámasztás alkalmazása következtében. Ilyen esetben a jármű a sínillesztésen való áthaladása során elveri a szabad sínvégeket.

A hullámos kopások

A hullámos kopások napjaink egyik jellemző sínhibái, egyaránt előfordulnak nagyvasúti és városi vasúti pályában is. A kopások kialakulására nincs pontos ok, viszont számos tényező szerepet játszik benne, mint például az ívben lévő sínszálak eltérő hossza miatt kialakuló kerékcsúszás, nagy indulási és fékezési erő, stb. Kialakulási helyét tekintve ívek belső sínszálain, egyenes szakaszokon, továbbá fékezési szakaszokon jelennek meg. A hullámos kopások következtében kialakuló rezgéshatások miatt nő a vágány dinamikus igénybevétele, rongálódik a pályaszerkezet, csökken az utazási komfortérzet, nő a zajhatás.

A hullámos kopásnak három fő fajtáját különböztetjük meg, amelyek a hullámosodás (2. ábra), a rövid hullám (3. ábra) és a hosszú hullám (4. ábra). Ezeknek a tulajdonságait az 1. táblázat foglalja össze. Ezenkívül a hullámos kopásokat meg kell különböztetni aszerint, hogy ív miatti hullámos kopásáról van-e szó, vagy pedig rezgési hullámos kopásról.

Míg az előbbi az íves szakaszok belső sínszálainak futófelületén alakul ki, a két sínszálon megteendő úthosszkülönbség miatt bekövetkező kerékmegcsúszások által, addig az utóbbi esetében a hullámok kialakulását az okozza, hogy a sín és a jármű kereke között kialakuló rezgés hullámvölgyeket hoz létre. Az ívkopások főképp a 800 méteres vagy annál kisebb sugarú ívek jellegzetessége, hullámhossza 5-30 cm közötti, mélysége 0,1-1 mm közötti. Ezzel szemben a rezgési hullámok jellegzetessége, hogy kvázi periodikusan alakulnak ki a 2-10 cm hosszúságú és 0,01-0,4 mm mélységű hullámok.

Az elmúlt évtizedekben megjelenő újfajta sínhibák

Az évek során folyamatosan nő a tengelyterhelés és a sebesség. A pályát érő igénybevételek növekedésénél fontos megemlíteni, hogy az egyre modernebb mozdonyok hajtott kerekeire jutó forgató­nyo­ma­ték értéke jelentősen megnőtt, növelve ezzel a sínfejen a csúsztatófeszültség értékét is. Napjainkban az egyik legjellemzőbb sínhibák az úgynevezett gördülő érintkezési fáradási hibák – amelyeket a szakma RCF- (rolling contact fatigue) hibaként emleget –, amelyek kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Ilyenek például:

• járműterhelés (tengelyterhelés, átgördült elegytonna),
• korszerű vonóerő- és fékerő-szabályozás,
• forgalmi viszonyok (egyirányú közlekedés, lassító/gyorsító szakaszok),
• a sín és a kerék mechanikai tulajdonságai,
• beépítési környezet (ív, síndőlés),
• a sín- és kerékprofil kialakítása.