A pályás szakszolgálat feladatai az 1950–60-as években

A háború utáni átépítés sok tekintetben ezekre az évekre is áthúzódott. Fő feladat volt akkoriban:

• a vasúti pályahálózat fejlesztése, építése és fenntartása;
• provizóriumok kiváltása, a hidak, műtárgyak, mérnöki létesítmények átépítése és fenntartása;
• a vasúti magasépítmények építése, fenntartása és fejlesztése.

A feladatokat az 1950–60-as években teljes egészében saját erőforrásokkal kellett megoldani. Ennek megfelelően alakult a szervezeti struktúra és a szakmai irányítás is.
A gépesítés ebben az időszakban indult el saját gyártású aláverő gépek (1. ábra), ágyazatrostáló gépek gyártásával, valamint a felépítménycsere gépesítésével.

A kisgépek beszerzése a hazai vagy a szovjet a piacról történt.
Nagyon érdekes, hogy még az 1960-as évek első felében is a pályamesteri szakaszok viszonylag nagy létszámmal (az örkényi szakaszon kb. 110 fővel) látták el feladatukat. A pályás brigádok mellett hidász és magasépítményi brigádok is működtek, hiszen a szakasz területén lévő épületek karbantartását is ők végezték. A szakaszokon iparosok (ácsok, kovácsok, szerszámkészítők, hegesztők, lakatosok stb.) is dolgoztak, ők szolgálták ki az ilyen típusú igényeket.

A szakirodalom helyzete

A MÁV a műszaki megoldásokat, a feladatok végrehajtását mindenkor utasításokban szabályozta.
1945 után számos új megoldás kidolgozása és mielőbbi elterjesztése sok érdekes témát és feladatot adott a szakíróknak. Kitűnő szakemberek jelentettek meg szakkönyveket a vasúti pályaépítés és -fenntartás témakörében. A hazai kutató-fejlesztő munka részben a Budapesti Műszaki Egyetem Vasút Tanszékén, részben a MÁV Vasúti Tudományos Kutató Intézetében folyt.
A korszak kiemelkedő szerzők voltak: dr. Nemesdy Ervin, dr. Kerkápoly Endre, dr. Gajári József, dr. Vaszary Pál.
A szakmai fejlődés és a szakfolyóirat hiánya következtében felmerült az igény:

• a műszaki megoldások gyors megismerésére;
• a gyakorlati tapasztalatok megosztására;
• a szakszolgálat életét érintő kérdések nyilvános megvitatására.

Így született meg a Sínek Világa, amelynek rövid időn belül fontos szerepe lett a műszaki haladás megismertetésében és az új ismeretek széles körű terjesztésében. Sajnos, a szakirodalmi tevékenység egyre inkább a szakcikkek felé tolódott, és 1990 után nem született átfogó szakirodalmi alkotás szak- vagy tankönyv formájában. Ez a jelenség egyben felértékelte a folyóirat jelentőségét, hiszen elmondhatjuk, hogy egyedülálló módon motorja és forrása a hazai fejlődésnek, valamint a korszerű megoldások bemutatásának.

Érdeklődés a lap iránt

A Sínek Világa – bár az 1990-es években voltak kezdeményezések a megszüntetésére – túlélte a válságos időszakokat, és mára a Magyar Tudományos Művek Tára által akkreditált kiadványként, magas színvona­lon, a szakma kiemelt érdeklődése mellett működik. Nagyban hozzájárult a lap sikeréhez a 2006. évi arculatváltás és az azt követő minőségjavítás, valamint az internetes honlap elindítása.
Statisztikai adatok a honlap működéséről 2010-től állnak rendelkezésre, azonban az elmúlt hét év is jól mutatja a lap iránti hazai és külföldi érdeklődés növekedését.
A látogatók és látogatások száma igen gyorsan emelkedett; 2010-től a látogatók száma 24-szeresére, a látogatások száma 22-szeresére nőtt (2. ábra).

Konferenciák évében az érdeklődés a lap iránt kiugróan magas. Ez köszönhető annak is, hogy a hároméves ciklussal megrendezett pályás és hidász konferenciákról a Sínek Világa bővebb terjedelemben számol be.