Újabb igények – a győztes vállalkozó feladata

A tenderkiírásban szereplő „fantáziatervet” finomítva készítettük el az engedélyezési tervet, amelynek műszaki tartalmát kellett volna valamiféle módon elfogadtatnunk a hatósággal, az üzemeltetőkkel, a szakhatóságokkal. A kivitelező feladatát képezte, a megépítésen túl, az építési engedély megszerzése, az elkészült műtárgy átadása az üzemeltetőnek, továbbá a használatba vételi engedély megszerzése.
Ez a változat viszont alkalmatlan volt ezek teljesítésére, elsősorban azért, mert a lefedés és a felsővezetékek feletti védelem hiánya miatt nem felelt meg a vonatkozó jogszabályoknak. Ezt a helyzetet több ellentmondás generálta. Az építtető nem akarta megépíttetni a lefedést, az önkormányzat nem akart a lefedés megépítéséből adódó üzemeltetési többletfeladatok és többletköltségek viselésében részt venni, a hatóság viszont ebben a formában nem adhatott építési engedélyt a tervre, illetve a MÁV Zrt. sem adhatott üzemeltetői hozzájárulást lefedés nélkül.
A terveket ki kellett egészíteni, újra kellett gondolni úgy, hogy a tervezett híd megépíthető legyen lefedés nélkül, de a lefedés szükség esetén megépíthető legyen. Mivel a tenderkiírásban nem szerepelt lefedés, olcsónak kellett lennie, hogy a vállalkozónak minél kisebb veszteséget okozzon. A tartószerkezetet, a vízelvezetést, a híd minden részét úgy kellett megtervezni, hogy ha akár az I. vagy akár a II. ütemű kiépítés valósul meg, lefedve vagy lefedés nélkül is megfelelően üzemeltethető legyen.
Az előző igényeket az aktuális fontossági sorrendben figyelembe véve, a legutolsó változatot továbbgondolva készítettük el a soron következő koncepciót, amit az előző változathoz képest kiegészítettünk a jogszabálynak megfelelő érintés és leesés elleni védelemmel.
Ez az elképzelés furcsa mód megkapta az örökségvédelem előzetes szakhatósági hozzájárulását, illetve a MÁV üzemeltetői hozzájárulását is, bár az üzemeltető építészeti véleményezésének kiadványában rögzített feltételek alapján az egész hidat újra kellett tervezni.

Újabb igények – koncepcióváltás

Elsősorban az üzemeltetői hozzájárulásban leírtak következtében kényszerültünk arra, hogy a tervezés eddigi metódusát teljesen felülbíráljuk, és más megközelítésben folytassuk, szinte elölről kezdjük. Ezen a ponton már a kivitelezőben is körvonalazódott, hogy a kezdetben elképzelt minimális műszaki tartalomtól jelentősen el kell térnie. Sajnos, ebben a fázisban túlzottan előtérbe kerültek az építészeti és az esztétikai szempontok, míg a statikai, a kezelői és a folytathatóság feltételei háttérbe szorultak. Ekkor valóban egyedi, szemet gyönyörködtető, de az építtető fő elvárásait, illetve részben az észszerűséget is nélkülöző elképzelések születtek (4. ábra).

Sajnálatos módon ezt a koncepciót már ötlet szintjén bemutattuk az üzemeltetőnek és az örökségvédelemnek, akik ennek a vázlatnak a megvalósulását kész tényként kezelték. Arra számítottak, hogy ezt a szoborszerű szerkezetet fogják viszontlátni a tervekben is.

A koncepció finomítása

Az érintettek nyilatkozata alapján lényegesnek ítélt szempontokat túl nagyvonalúan kezelte ez az elképzelés. Kezdve a szerkezet megvalósíthatóságával, továbbá nem vette figyelembe a tartószerkezet statikai igényeit, az üzemeltető érdekeit és igényeit, és azt, hogy később egy nagy nyílással csatlakozni lehessen az I. ütemben megépült szerkezethez. Ezek miatt a koncepción módosítani kellett. Át kellett gondolni a felszerkezet keresztmetszetét, az oszlopok ferdeségét, azok keresztmetszetét stb.
A középső szakasz áthidalására több változatot dolgoztunk ki (5. ábra). Mivel a teherforgalmi vágányok felett mintegy 80 m-t kellett áthidalni egy nyílással, ez minden esetben egy markáns tartószerkezetet és tekintélyes hídfőket igényelt az építési ütemek csatlakozásánál (6. ábra). Mindegyik változatra jellemző az, hogy ha csak az I. ütemű kialakítás megjelenését tekintjük, és nem vesszük figyelembe azt, hogy a szerkezet végleges hossza háromszorosa lesz az I. ütemben megépültnek, akkor a markáns hídfő valóban nehezen értelmezhető arányokat eredményez.

A vázlatok közül az íves rácsos főtartó került kiválasztásra, ami alapján újra elkészítettük a felüljáró I. ütemének engedélyezési terveit.
Mire a korábban bemutatott koncepciótól eljutottunk a tervek elkészítéséig, a híd már annyira megváltozott, hogy az önkormányzat, a MÁV Zrt. és az örökségvédelem számára egyaránt érthetetlenné vált, hogy miért nem azt a változatot dolgoztuk ki, amit korábban koncepcióként bemutattunk. Ez azt eredményezte, hogy ez utóbbi – esztétikailag lényegesen tetszetősebb, és sokkal több egyéb igényt is kielégítő – változathoz az örökségvédelem nem járult hozzá, emellett az eltérések szükségessége több fórumon is indoklásra szorult.