Hatvanegyedik életévében váratlanul elhunyt Buskó András, aki 1960. április 18-án született Budapesten. Az általános iskola elvégzése után a Kvassay Jenő Út-, Híd- és Vasútépítési Szakközépiskolában tanult, ahol 1978-ban iskolaelsőként elnyerte a Kvassay-díjat. Ezt követően a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, Közlekedésépítési Intézet vasútépítési és -fenntartási szakán szerzett diplomát. 1981-ben a miskolci XV. Országos Tudományos Diákköri Konferencián, „Nagy sebességet biztosító kitérőszerkezetek kialakítása és tervezése” című pályamunkájával Nívódíjat nyert. 1992-ben a Széchenyi István Műszaki Főiskola vasúti futástechnikai szakmérnöki szakán szakmérnöki diplomát szerzett, majd 1999-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaság-tudományi Kar, Víz- és Környezetgazdálkodási Tanszék környezetgazdálkodási-környezetvédelmi szakmérnöki szakán végzett.
Buskó András a vasúti zaj- és rezgésvédelem szakértője, a Magyar Mérnöki Kamara és az MMK Akusztikai Tagozatának alapító tagja, a MÁV Szolgáltató Központ Zrt. Környezetvédelem és Energiaszervezet mérnök főtanácsosa, környezetvédelmi szakértője, a Vasúti lexikon, a Vasúti környezetvédelmi lexikon egyik szerzője, megannyi cikk írója, tudományos előadások kedvelt előadója.
Érdemei elismeréseként 2020-ban az Innovációs és Technológiai Minisztérium Közlekedésért érdemérmet adományozott a több mint három évtizedes kiemelkedő szakmai tudással végzett környezetvédelmi szakértői munkájáért.
Szerette a szakmáját, amit kimagasló színvonalon művelt. Hihetetlen tudásvággyal kereste az újdonságokat. Szakmai munkája mellett számos közéleti tevékenységben meghatározó szerepet játszott. A MÁV turisztikai csoport túravezetője, a Budapest XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat volt elnöke, a Magyarországi Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat volt elnöke és elnökségi tagja, a Közlekedéstudományi Egyesület Vasútépítési és Pályafenntartási Szakosztályának elnöke, katonai hagyományőrző százados, a Börzsönyi Lövész Klub Honvédvadász Hagyományőrző és Sport Csoport tüzér parancsnoka, a tüzérségi tankönyv szerkesztője, írója.
Vasutas családból származott, és ízig-vérig vasutas volt.
Kedves kollégánkat nagy hirtelenséggel veszítettük el. Nem gondoltunk búcsúzásra, csak jókedvvel készültünk a holnapra, a közös feladatokra. Most mégis búcsúznunk kell, ami mindig fájdalmas. Fájdalmas, mert azt az embert veszítettük el, aki fontos volt a számunkra, akit szeretünk, akivel minden nap dolgozunk, beszélünk, viccelünk, aki a szó minden értelmében része volt az életünknek.

Kiss Balázs