Orosz Árpád, aki a mérnökgenerációk nevelésében kitűnt oktató, kiváló szakember, elismert vezető, szakmai-társadalmi tevékenységében is érdemeket szerzett közéleti személyiség volt. 1926. január 16-án született Szentesen. 1944-ben szovjet hadifogságba vitték, ahonnan 1949-ben tért haza. Beiratkozott a Műegyetem Mérnöki Karára, és évfolyama egyik legkiválóbb hallgatója lett. 1953-ban kitűnő minősítésű friss oklevéllel a MÁV Hídépítő Üzemi Vállalatnál kezdte meg mérnöki munkáját, és ott dolgozott 1956-ig. Ekkor a II. Sz. Hídépítéstani Tanszék tanársegéde lett, végül docenssé nevezték ki. A Vasbetonszerkezetek Tanszéken 1977-ben nyerte el a tanszékvezetői megbízást, majd az egyetemi tanári kinevezést, és 1991-ig vezette a tanszéket. 1995-ben nyugdíjazták, de mint professor emeritus haláláig dolgozott. A kar és az egyetem számos bizottságában töltött be jelentős funkciót. Sok új program, az egyetemi munkát szolgáló intézkedés fűződik nevéhez. 1959-ben szerzett akadémiai tudományos fokozatot. Főbb kutatási területei: együttdolgozó szerkezetek, ipari és mezőgazdasági vasbeton építmények, vasbeton tartószerkezetek, vízépítési műtárgyak. E témakörben tartotta előadásait a nappali és a szakmérnöki tagozatokon. Magas színvonalon adta elő a vasbeton lemezek, lemezművek, héjszerkezetek elméletét és gyakorlati ismereteit. Részt vett az angol nyelvű oktatásban is. A silók, bunkerek, folyadéktartályok tudós szakértője. Ipari munkája is főként e területekre terjedt ki. Nagyszámú publikációinak tárgya szintén ezekhez a kérdésekhez kapcsolódik. Több egyetemi jegyzet mellett két – Bölcskei Elemér társszerzőjeként írt – könyve a hazai szakirodalom hiánypótló műve. Számos nemzetközi és hazai konferencián, tanulmány­útjain és más fórumokon tartott előadásokat angol, német és orosz nyelven. Tagja volt az MTA műszaki mechanikai bizottságának, az IASS és a IABSE magyar tagozatának, a Közlekedéstudományi Egyesület Mérnöki Szerkezetek Szakosztálya és a Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozata vezetőségének. Kiváló mérnöki felkészültségét több tervezőiroda és építővállalat szakértőjeként hasznosította. Felismerte az építőiparban óhatatlanul fellépő hibákat, és módszert dolgozott ki azok elhárítására, javítására. Oktatómunkájában, az elméleti alapok és gyakorlati módszerek szintézisével gazdagította a mérnöktársadalmat. Kiváló szervező és vezető volt. Munkáját két érdemrend, számos érdemérem, kitüntetés sok más elismerés kísérte.

Vörös József