Rovatok 2015-től
Rovatok
- Bemutatkozás »
- Fejlesztés beruházás »
- Informatika »
- Korszerűsítés »
- Környezetvédelem »
- Közlekedésbiztonság »
- Közlekedéstörténet »
- Kutatás »
- Megemlékezés »
- Méréstechnika »
- Mérnöki ismeretek »
- Minőségbiztosítás »
- Szabályzatok »
- Technológia »
- Egyéb »
Szerzői segédlet
A Sínek Világa folyóirat szerzőinek összeállított szempontok és segédlet.
Tovább »Archívum /
Dr. Pintérné Agárdi Veronika (1952–2012)
Dr. Pintérné Agárdi Veronika (1952–2012)
A Hídosztály kiváló mérnökétől, dr. Pintérné Agárdi Veronikától búcsúzunk. Szakmai életútja nem csak a MÁV-hoz kötődött. 1976-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának szerkezetépítő szakán, majd ugyanitt 1984-ben geotechnikai szakmérnöki diplomát szerzett. 1976–1986-ig Szolnokon és Debrecenben dolgozott statikus tervezőként és tervellenőrként. A MÁV-nál a pályafutását 1984-ben kezdte, először tervezőként, majd a Vezérigazgatóság Hídosztályán vonalbiztos, később területi főmérnöki beosztásban dolgozott. Széles körű ismereteit több területen sikeresen alkalmazta. Az osztályon a vasbeton szerkezetek, alapozások témafelelőse volt. Ehhez a munkakörhöz kapcsolódóan több rendelet, irányelv és oktatási jegyzet fűződik a nevéhez. Tudását önzetlenül, jó pedagógiai érzékkel és magas színvonalon adta át a MÁV Tisztképző, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézete hallgatóinak. Mindemellett jó feleség és két fiúgyermek édesanyja volt. Nyelvtudása és szakmai ismerete alapján 1992-től tíz éven keresztül az UIC és ERRI vasúti nemzetközi szervezetekben képviselte a MÁV-ot. Ennek során több tudományos munka témafelelőse, irányítója volt. Munkáját a nemzetközi életben jól ismert szaktekintélyek is elismerték és támogatták. A kutatások eredményeiről konferenciákon és a Sínek Világa hasábjain is beszámolt. Közben folyamatosan tanult, és műszaki ellenőri jogosultságot szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézet vasúti műszaki ellenőri képzésén. Területi főmérnöki beosztásában számtalan jelentős vasúti híd terveit hagyta jóvá, majd építését irányította. Ezek közül a legfontosabbak: a zebegényi és szobi völgyhidak átépítése, Székesfehérvár mellett a Gaja patak híd, Budapesten a Nádorkerti és Szerémi úti, valamint a Könyves Kálmán körúti hidak, Érden a háromcsuklós híd helyén épült keresztezési műtárgy építése. A rengeteg munka, az ezzel járó sok utazás megtörte az egészségét. Talán a szakmai bizonyítási vágy, az új kihívásoknak való megfelelés kényszere miatt, rövid időre megvált a MÁV-tól. Hatósági munkakört látott el a Közlekedési Főfelügyeleten, majd a 4-es metró építkezésén az Eurometro Mérnöki Irodáján a nagy állomások terveinek felülvizsgálatát végezte 2010-ig. Kapcsolata azonban ekkor sem szakadt meg régi munkahelyével és volt kollégáival, szakmai találkozások és konzultációk jellemezték ezt az időszakot. A metróépítési feladatok megszűnése után, alépítményi feladatok szakértőjeként visszatért a MÁV Zrt. állományába. Már beteg volt, amikor részt vett a D.11. sz. Utasítás kidolgozásában, melyről a 2011. évi Pályafenntartási Konferencián, Békéscsabán előadást tartott, majd részletes cikkben ismertette azt folyóiratunkban. Munkatársai visszaemlékezése alapján ezer szál kötötte Őt hozzájuk és a Hídosztályhoz, amit szavakkal kifejezni nem lehet.
zségi állapotának romlása miatt tavaly év végével nyugállományba vonult, de a nyugdíjas életnek nem sokáig örülhetett, mert 2012. április 26-án végleg eltávozott szerettei és munkatársai köréből.
Az a tudás és ismeret, amit ránk hagyott, sokáig élteti emlékét. Kitartása és szorgalma méltó példa lehet a mai nemzedéknek.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.