Győri Elemér nyugalmazott mérnök főtanácsos 2021. március 9-én, rövid betegség után elhunyt.
A vasúthoz fűződő kapcsolata az általános iskola után kezdődött. A Vasútépítési és Pályafenntartási Technikum elvégzését követően a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Közlekedésépítési Karán, Budapesten szerzett diplomát 1974-ben, mint vasútépítő és -fenntartó üzemmérnök. További felsőfokú tanulmányai: 1988-ban a győri Széchenyi István Egyetemen vasúti futástechnikai szaküzemmérnök, 2005-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöktovábbképző Intézet Vasúti Pályaépítési és -Fenntartási szakon építési műszaki ellenőr képesítést szerzett.
A főiskola elvégzése után, 1974. augusztus 5-én kezdte mérnöki pályafutását a Pápai Pályafenntartási Főnökségen. A vasúti szakvizsgák megszerzését követően már 1975-ben szakaszmérnöki feladatot látott el, 1976-ban megbízást kapott a főnökség legnagyobb forgalmú vonalának szakaszmérnöki teendőinek ellátására. Munkáját nagy odafigyeléssel, gondossággal végezte. Magas szakmai felkészültséggel, az utasítások maradéktalan betartásával látta el a számára előírt pályafelügyeleti tevékenységet. Következetesen ellenőrizte beosztottjai munkáját, ezzel kivívta tiszteletüket. Számtalan jelentős munka megszervezésében volt tevékeny szerepe.
2003-tól a Szombathelyi Területi Igazgatóságon folytatta munkáját mint fejlesztési szakelőadó.
2005–2012 között a MÁV Zrt. Pályavasúti Területi Központban, Szombathelyen, a pálya-karbantartási alosztály vezetőjeként végezte és irányította az igazgatóság területén folyó pályás karbantartási-felújítási munkák előkészítését, megrendelői ellenőrzését, elszámolását.
A 2012. évi átszervezést követően a MÁV Zrt. Műszaki Lebonyolítási Területi Mérnöki Központban, Szombathelyen kiemelt projektkoordinátori feladatokat végzett a 2016. évben történt nyugdíjazásáig.
Munkatársai tisztelték szaktudásáért, felettesei elismeréssel voltak munkája iránt.
Fontosabb kitüntetései: Kiváló Ifjú Szakember, 1979; Kiváló Újító, 1981; vezérigazgatói dicséret, 2004; Ajka környéki vörösiszap-katasztrófa okozta vasúti károk helyreállítási munkáért kitüntetés, 2012.
Munkája mellett szívén viselte lakóhelye evangélikus gyülekezetének a sorsát. 18 éven keresztül volt az alsósági evangélikus gyülekezet felügyelője. E feladatát is munkájára jellemző alapossággal, lelkesedéssel végezte. Műszaki tudását felhasználva irányította az alsósági evangélikus templom külső-belső felújítási munkálatait.
Mindig szeretettel beszélt családjáról. Nagyon boldog volt és méltán büszke, hogy mindkét lánya a lelkészi hivatást választva megtalálták helyüket az életben. Életét bearanyozta három unokája, akiket féltő aggódással szeretett. Örömmel számolt be fejlődésükről, a velük töltött napokról. Sajnos, kevés idő adatott, hogy szeretett feleségével együtt éljék a boldog nyugdíjas életet.
Munkássága, embersége, vasútszeretete méltán lehet példa az utána jövő nemzedék számára.

Kiss Sándor