Keller Pál 1926. július 28-án született Budapesten. 1944-ben jelesen érettségizett a Kegyesrendi gimnáziumban, majd beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Tanulmányait nem végezhette zavartalanul, mert lakásukat elpusztította egy légitámadás, ráadásul a műegyetemet decemberben Németországba költöztették. Tanáraival és diáktársaival csak 1945 végén, rendkívül nehéz körülmények között térhettek vissza.
1950-ben szerzett mérnöki oklevelet, de az egyetem átszervezése miatt már a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Kar Hídépítési Tagozatán. A diploma megszerzése előtt, hallgatóként dolgozott a MÁV pályafenntartási szervezeténél.
1949-től több helyen, mint építésvezető (Budapest-Ferencváros, Érd, Dunaföldvár, Diósgyőr), majd a MÁV Hídépítési Főnökség szolgálatában fő-építésvezetőként irányította a hidak háború utáni újjáépítését. 1957-ben a MÁV Vezérigazgatóság Hídosztályának munkatársa lett, majd a Pályaépítési és -Fenntartási Főosztályra helyezték.
1959-től a vasútépítési munkák gépesítésével és a kapcsolatos beruházásokkal foglalkozott. 1968-ban tevékenyen részt vett a volt jászkiséri Mezőgazdasági Gépjavító Állomás MÁV részére történő átvételében, majd ott a főjavítások rendszerbe állításában, később a gépgyártás megindításában. Közreműködött a külföldi gyártású gépek beszerzésében. Ez idő alatt sikerült gépesíteni a vasúti pályaépítési és -fenntartási munkák zömét, üzembe állítani az új gépeket, megszervezni a hazai gépgyártást, -javítást. Minderről ötven cikke jelent meg a Sínek Világában.
Nagy tudású és  kiváló szakember volt munkatársai csodálták a vasútépítés gépesítésében szerzett tudását, angol és német tárgyalóképes nyelvismeretét. Hihetetlen biztonsággal tárgyalt a világbanki vezetőkkel, és a vasútépítés és -karbantartás gépesítésével foglalkozó világcégek vezetőivel.
Később résztvevője volt a mai VAMAV Kft. (a MÁV és a Voest Alpine AG vegyesvállalat), alapítási tárgyalásainak.
A Műszaki Egyetemen, a főiskolán előadásokat tartott a vasútépítési munkák gépesítéséről és a témáról több jegyzetet, szakkönyvet írt.
Kiváló nyelvtudása révén bekapcsolódott a vasút nemzetközi szervezeteinek (UIC, ORE, OSZZSD) munkájába is, ahol a MÁV-ot képviselte.
1992-ben ment nyugállományba mérnök főtanácsos beosztásban. A vasúttal való kapcsolatát változatlanul fenntartotta. Szakértői munkát végzett, majd rendszeresen, magas színvonalú szakmai fordításokat készített.
Széles látókörű, de végtelenül szerény, közvetlen, jó kedélyű munkatárs volt, aki mindenkinek szívesen segítette a munkáját.
Kitüntetései: Magyar Munka Érdemrend (1952), Érdemes Vasutas (1953), Eötvös Loránd-díj (1983), Aranydiploma (2000).
Keller Pál személyében olyan munkatársat vesztettünk el, akire szívesen emlékezünk, és példaképe lehet az őt követő nemzedékeknek.

Vörös József