A II. világháború után a díszeitől nagyban megfosztott, lecsupaszított, egyébként jelentős forgalmat bonyolító – Tiszafüred felé mellékvonalat is kiszolgáló – karcagi állomást 1988-ban történt felújítás során az épület mellett egy kisebb kiszolgáló- épülettel bővítették. Az eltelt idő alatt az épület állaga ismét leromlott (2. kép).

A NIF Zrt. által 2010-ben elindított vasútfejlesztési programban az épület felújítása eredetileg nem szerepelt. A pálya mellett a peront újították meg. A fel­vételi épülethez kapcsolódó előtető, új perontető és aluljáró is épült, Hajnal Zsolt és munkatársai tervezésében. A biztosító­berendezések az állomás klinkertéglás homlokzatú üzemi épületébe kerültek. Az utasforgalmi épület lehangoló látványt nyújtott a felújított pálya mellett.
A MÁV Zrt. 2012-ben elhatározta, hogy saját erőforrásból korszerűsíti az utasforgalmi területeket és a külső környezetet: az elhasználódott épületszerkezeti elemeket felújítja, az állomási környezetet rendezi. Szükségessé vált a vizesblokkok megújítása, az épület komplett akadálymentesítése, az utaskiszolgálás valamint a vasutas dolgozók munkahelyének modernizálása is.
Fontosnak tartottuk, hogy az országos műemléki védettséget nem élvező, de helyi védelem alatt álló és vasúti műemlék épület úgy újuljon meg, hogy régi arculata megmaradjon.
Hiányos homlokzata a korhű állapotot tükrözve egészüljön ki, ugyanakkor a pályakor­sze­rű­sítéskor megjelent modern építészeti és műszaki megoldások az épületben is valamilyen formában visszaköszönjenek.
Szerettük volna, ha az épület átalakítása-felújítása során építészeti többlettartalom jelenik meg, túlmutatva egy puszta korhű rekonstrukción. A kiviteli tervek készítése során Tóth Zoltán kérte fel az S39 Hybrid Design Irodát és Baróthy Anna képzőművészt, hogy segítsenek megtalálni azt a formát, amellyel az állomás minőségi, egyedien megtervezett kortárs elemeket is kaphat. Nem egy különálló térplasztika vagy valamilyen iparművészeti alkotás jelenik meg, hanem egy olyan motívum született, amely az állomás belső és külső terében egységesen végig tud vonulni, és így a különböző térelemek része, egyfajta közös összefoglalója. Baróthy Annáék egy olyan motívumot vázoltak fel, amely a beltéri burkolatoktól kezdve a kültéri padokig egy keretbe foglalja az állomás dizájnelemeit (3., 4. kép).

Sikerült egy olyan formát megtalálni, amely lendületesen vezeti a térben az utast, és megteremti a kapcsolatot a belső helyiségek – váróterem, jegypénztár – és a külső előtér között. Az épület egyik oldalán kisebb pihenőkert is létesült egyedileg tervezett padokkal, ivókúttal.