Repedésterjedés-monitoring, feszültségnövekmények mérése

Második ütemben a hossztartó felső övén kialakult keresztirányú repedések vizsgálatára szereltünk fel próbaképpen nyúlásmérő bélyegeket. A 2013-as BME szakértői jelentés kimutatta, hogy a repedések ellenére a hossztartók teherbírása még megfelelő, de emiatt a felső övszögacélokban lokálisan megnövekvő feszültségek további fáradási problémákhoz vezethetnek.
A nyúlásmérő bélyegeket úgy helyeztük fel, hogy a hajlításból származó hosszirányú normálfeszültségeket tudják mérni (5. ábra). A sérült, valamint ezzel szimmetrikusan a repedésmentes hossztartót is felbélyegeztük, hogy utóbbi referencia­adatokat szolgáltasson, és a repedések miatti feszültségnövekmények mérhető­ek legyenek.

A repedt hossztartó felső öv­le­mezén a repedéscsúcshoz került egy bé­lyeg, ennek eredményeiből a felső öv fe­szült­ségnövekményeit, illetve a repedés időbeli továbbterjedését lehet megállapítani. Emellett a repedés alatt a hossztartó felső övszögacéljára került bélyeg, mely szintén a fáradás szempontjából kritikus, megnövekedett feszültségeket méri, valamint további feszültségnövekedés esetén a repedés továbbterjedésére is lehet következtetni.
A kapott eredményekkel reményeink szerint igazolni lehet a szakértői jelentés számításait, miszerint a felső övszögacél valóban képes-e rugalmas állapotban viselni a terheket a repedt hossztartó felső öv helyett. Emellett a tapasztalt repedések szükségessé teszik a szerkezeti integritás vizsgálatára szolgáló további mérőrendszerek telepítését is.

Tengelysúlymérés

Hogy a bal és jobb hossztartó mérési eredményei összehasonlíthatóak legyenek, mér­jük a tehernek a vasúti szerelvények kígyózó mozgásából eredő excentrikusságát is a vizsgált keresztmetszetben. A sínre szerelt, függőleges feszültséget mérő nyúlásmérő bélyegek a tengelysúly bal-jobb sínre (ezáltal a hossztartóra) jutó arányait mérik. Ezzel korrigálni lehet a hossztartók feszültségmérési eredményeit.

Hossztartó-megszakítások mozgásmérése

Jelenleg ugyan nem mo­ni­to­ring­rend­szer­ként üzemel, de hídvizsgálatunk során fon­tosnak találtuk, hogy a hossztartó-meg­szakítások rendeltetésszerű működését ellenőrizzük. A BME szakértői jelentésében a végeselemes modell – vélhetően korábbi hídvizsgálatok eredményei alapján – befeszült hossztartó-megszakításokat feltételez, így a hossztartóra a többlet normálerő miatt 1,77-es, a kereszttartóra a keresztirányú hajlítás miatt 3,02-es kihasználtsági érték adódott. A mérési eredmények azt mutatták, hogy a bal vá­gányú szerkezet harmadik nyílásában valóban gátolt a hossztartó-megszakítások hosszirányú mozgása, így itt a pályatartó szerkezeti elemein a főtartóhatásból fellépő többlet-igénybevétel a szerkezeti elemek tönkremenetelét okozhatja. A jelenség további monitoringrendszerek telepítését indokolhatja a hídon.

Összefoglalás

A fenti példák azt mutatják, hogy nagy szerkezeteknél a jól megtervezett mo­ni­to­ringrendszerek az időszakos hídvizsgá­la­tokat nagymértékben segítik, azo­kat részletesebbé, pontosabbá teszik, továbbá az időszakos hídvizsgálatok közötti időben is hasznos adatokat szolgáltatnak a híd fenntartására vonatkozóan. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a mo­ni­to­ring­­rendszerek telepítése önmagában még nem helyettesíti az időszakos hídvizsgálatokat, valamint – ahogy a Nagyrákosi völgyhíd példáján is látható – a megfelelő működéshez elengedhetetlen a műszerek megfelelő időközönkénti karbantartása és az eredmények folyamatos, de legalább évenkénti kiértékelése.