A napjainkban korszerűnek mondott síngyártás berendezései a 9. ábrán láthatók. A primer acélgyártó berendezések kiválasztásánál nagyon fontos elv, hogy az SM-eljárás alkalmazása már nem megengedett, LD-, UHP- és SHP-eljárások közül célszerű választani. A szekunder üstmetallurgiánál a dezoxidálás és ötvözés üstben való elvégzése mellett a síngyártás sajátossága, hogy a jelenlegi rendkívül szigorú, zárvány- és gáztartalomra vonatkozó előírások megkövetelik a sínacélok vákuumozását. A vákuumozásra az RH-eljárás ajánlott. A folyamatos öntésnél ügyelni kell arra, hogy a vákuumozással beállított rendkívül kicsi gáztartalom véletlenül se növekedjék, azaz sínacélok öntésekor fokozott figyelmet kell fordítani a reoxidáció elleni védelemre.

A hengerlés első lépését jelentő hevítésnél, a sínbugában az egyenletes hőmérséklet-eloszlás elérése mellett, lényeges szempont a reveszegény felület biztosítása. A sínbugából a tényleges sínszelvény eléréséig általában duó és trió hengerállványok kombinált alkalmazásával készül el a nagyvasúti sín.
A nagyvasúti sínekre vonatkozó minőségi előírások betartása a gyártóműveket komoly fejlesztésekre kényszerítik. A szabványokban előírt sínanyagok rendkívül kicsi zárvány- és gáztartalma a kohászok által ritkán alkalmazott, a gyógyszergyártásnál megszokott mértékegység, a g/t (ppm), azaz 104 % alkalmazását is szükségessé teszi. Meri-e ezek után valaki azt állítani, hogy síngyártáskor a kohászat nem gyógyszergyár?!
Sorozatunk harmadik részében a rendkívül kicsi zárvány- és gáztartalmú, korszerű sínminőségek szabványokban előírt minőségi paramétereivel, előállításuk speciális kérdéseivel foglalkozunk.