A programot az elmúlt négy évben a Mozdony Grand Prix rendezvény keretében, annak kiegészítő látványosságaként rendezték meg.
Az idei, immár az V. Aranycsákány krampácsverseny előkészítése során, az eddigi sikerekre alapozva és a kapott javaslatokat is figyelembe véve, továbbá  a  Pá­lya­vasúti Üzemeltetési Főigazgatóság támogatását bírva döntött a Magyar Vasúttörténeti Park egy önálló Pályavasúti szakmai nap megszervezéséről.
Az pályavasúti szakág a vasút egyik legfontosabb területe, nélküle nincs vasúti közlekedés. A biztonságos közlekedés alapfeltétele a karbantartott pálya és a jól szervezett forgalomirányítás. Az infrastruktúrával kapcsolatos tevékenység éppúgy jelenti a mindennapi üzemeltetési, karbantartási feladatok elvégzését, mint az eszközök és a szervezet fejlesztését, korszerűsítését, valamint a szerteágazó szakterületek, a vasúti pályalétesítmények, hidak és műtárgyak, biztosítóberendezések, felsővezeték, távközlés, forgalomszervezés és irányítás összességét. Fontossága meghatározó a biztonságos vasúti közlekedés és az utasok magas fokú kiszolgálása szempontjából.
A Pályavasúti szakmai nap megrendezése mellett szólt az is, hogy a vasúti infrastruktúra teljes keresztmetszete eddig kor­látozottan jelent csak meg a park programjaiban, kiállításain, s ezen mindenképpen változtatni szeretne a Vasúttörténeti Park vezetése.
A rendezők szándéka szerint az évente megrendezendő Pályavasúti szakmai napok egy-egy szakterületre fognak koncentrálni. Idén, első alkalommal a vasúti pályalétesítményeké volt a fő szerep. A rendezvény a vasúti pályát, annak felügyeletét és fenntartását mutatta be a fejlődés különböző szintjén.
A vasúti pálya (al- és felépítmény), an­nak szerkezete, felügyelete, építése és karbantartása az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. A Pályavasúti szakmai nap kiemelt programjai ezt a fejlődést voltak hivatva bemutatni. A helyszíni kiállítások és az ott elhangzó előadások ismertették a vasúti felépítményi szerkezeteket, a szubjektív és objektív pályafelügyeletet, a vágánydiagnosztikai méréseket, a karbantartási és hibaelhárítási eszközök múltját, jelenét és azok fejlődési irányát. Látványos bemutató keretében találkozhattak az érdeklődők a speciális vasúti sínhegesztés eszközeivel, technológiájával.
A hagyományteremtő szándékkal, idén első alkalommal megrendezett I. Pályavasúti szakmai napot a Pályavasút vezetése támogatta. Pál László általános vezérigazgató-helyettes védnökségével, továbbá a Pályavasúti Üzemeltetési Főigazgatóság szervezésben nyújtott segítségével valósult meg a program.
Az érdeklődők, a résztvevők kora reggeltől folyamatosan érkeztek a Vasúttörténeti Parkba, ahol a színpadkocsinál a park vezetője, dr. Márkus Imre köszöntötte a megjelenteket, majd Vólentné Sárvári Piroska üzemeltetési főigazgató nyitotta meg a rendezvényt, köszöntőjében méltatta annak fontosságát. Virág József nyugalmazott MÁV-mérnök, a szervezőbizottság vezetője programismertetője után kezdődtek a helyszíni bemutatók és az előadások.
Both Tamás pályavasúti szakértő a vasúti felépítményi szerkezetek fejlődéséről beszélt. Az Utasellátó épülete mögötti területen lévő különféle felépítményi rendszerű és szerkezetű, rövid vágánymezők ehhez kiváló hátteret biztosítottak, ugyanis itt megtalálhatók a magyar vasutakon korábban és ma használatos sín- és aljrendszerek, leerősítési módok és ágyazati anyagok. Így a napjainkban használatos legkorszerűbb felépítményi szerkezetek mellett bemutatta egyebek között a már csak a szakirodalomból ismert felfutósínes és vasaljas felépítményt, de az eddig csak korlátozottan beépített Y acélaljas vágányszerkezetet is, amelyet ma már rendszerszerűen alkalmaznak a Budapest–Esztergom közötti vonalszakasz kis sugarú íveiben.
A szubjektív pályafelügyeleti tevékenységet és azok eszközeit Bertók József gépészeti főmérnök mutatta be. Érdekes és részletes előadását az időközben eleredő eső miatt sokan „védelem alatt” hallgatták, és így csak távolabbról szemlélték a 16. sz. vágányon – a vonalbejárók bakancsától, a kézi hajtókákon és a hajtányokon át a parkban fellelhető vágánygépkocsikig – felsorakoztatott eszközöket.
Az objektív pályafelügyeletet és eszközeinek fejlődését bemutató kiállítást a 13. sz. vágányon készítették elő, ahol Varga Zoltán, a MÁV KFV Kft. műszaki szakértője várta az érdeklődőket. Időrendi sorrendben mutatta be az eredeti faszerkezetű keresztszintezőtől kezdve az idomacél vágánymérőkön át a ma alkalmazott hagyományos és elektronikus kézi vágány- és kitérőmérő eszközöket, továbbá a régebbi és a ma használatos folyamatos mérést lehetővé tevő grafikus és digitális berendezéseket. A parkban kiállított, immár használaton kívüli 163-as számú mérőkocsi mellett látható volt a legkorszerűbb, FMK–007 felépítményi mérőkocsi is. Ezen a MÁV KFV Kft. munkatársai részletesen ismertették az érdeklődőkkel a méréstechnológiákat és -technikákat.
Ezután a hangosan beszélő a nap fő attrakciójára, a krampácsversenyre invitálta a résztvevőket. Ekkorra már az időjárás is kegyeibe fogadta a rendezvényt, elállt az eső.
A korábban is szereplő csapatok mellett, újoncként, a miskolci régió Borsodi Sínhajlítók brigádja első ízben mérette meg magát.
A MÁV Zrt. pályavasúti egységei (az előbb említett újonc és a szombathelyi régió Zalakrampács névre hallgató csapata) mellett a GYSEV Zrt. Kanárik nevű pályásai, a MÁV vállalatcsoport társaságai közül a MÁV FKG Kft. Pécsi Kavicszörgetők nevű együttese, valamint egyetlen „külsősként” a Győri Vasútépítők Kft. A vadak elnevezésű – egyben címvédő – brigádja vállalt komoly, aktív szerepet.
A munkára kijelölt vágány, az előző év­hez hasonlóan, a központi peron melletti 15. sz. volt, amely mellé a honos (rákosrendezői) főpályamesteri szakasz munkatársai a szükséges anyagokat már korábban elhelyezték. A csapatoknak jutó munkaterületet sorsolással döntötték el.
Az előre meghatározott feladat csapatonként: 4 db talpfa (2-2 db egymás mellett) cseréje zúzottkő ágyazatban a helyszínen lévő anyagból, azaz: aljak cseréje, lelemezelése, helyszíni, osztott (geo) leerősítés kialakítása, valamint fek­szint­sza­bá­lyozás és tereprendezés volt.
A munkát a különleges helyszíni körülmény nehezítette, mivel a vágány egyik oldalán 30 cm magas peron, a másikon a vágánnyal párhuzamosan az aljvégektől 25–35 cm távolságban, 15–20 cm mélységben KPE vízvezeték volt.
Két aljnál csak kézi munkához kapcsolódó hagyományos szerszámokat, a másik kettőnél pedig a ma használatos kézi-kisgépes technológiához kapcsolódó eszközöket lehetett használni.
A kezdés előtt a csapattagok a munka­területüknél, a 15. és 16. sz. vágány között felsorakozva, egységes öltözetben várták a csapatvezetőket, akik a fordítókorong felől érkeztek a nagy kerekű kézihajtányon, majd csatlakoztak társaikhoz. A verseny a 017-es pályaszámú NOHAB mozdony kürtjelére kezdődött.
A nagyszámú közönség közelről, közvetlenül a munkaterület mellett a peronról, illetve a gyalogos-felüljáróról kísérhette végig a nehéz, izzasztó, ugyanakkor látványos munkavégzést.
A kürtszó után nagy iramban láttak munkának. Ezúttal is Ikker Tibor, a GYSEV Zrt. Pályavasúti Üzletágának vezetője adott helyszíni közvetítést. Bemutatta a csapatokat a maguk által költött rövid, tréfás-frappáns versikéikkel, majd folyamatosan tájékoztatott a folyó, éppen aktuális munka­elemekről, részletesen ismertetve a fel­adat lényegét, a kézbe vett eszközök használati értékét. Nagy sikere volt az úgynevezett „cigányfúrónak”, a bontó-tömő csákánynak, a kézi csavarkulcsoknak, valamint a mai, korszerű célgépeknek is.
Csapatonként más-más volt a taktika, a fortély, a munkamegosztás. Érdekes és színes élmény volt a laikus közönségnek is a munkafolyamatok látványa.
A verseny végső sorrendjének eldöntésére értékelőbizottság alakult, tagjai a hagyományoknak megfelelően, értékelési szempontok alapján döntöttek. A bizottság elnöki tisztét Horváth Lajos, a Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány (MVPA) elnöke látta el, független tagként Vólentné Sárvári Piroska, a MÁV Zrt. üzemeltetési főigazgatója, valamint Halmai László külsős, okleveles építőmérnök (mint krampács-ötletgazda) vállalt szerepet, továbbá mindegyik részt vevő csapat delegált egy-egy tagot.
Az értékelési szempontok az előző évekhez hasonlóak voltak. Az objektív szempontok a feladat végrehajtásának ideje technológiánként külön-külön, a vágányszakasz, a cserélt aljak alatti ágyazat terhelés utáni változása, azaz a mozdonyterhelés után a vaksüppedésmérőn leolvasható értékek nagysága. Szubjektív pontokat a zsűri a látvány- és szórakoztató elemek, a precízség megítélése alapján adhatott.
Amíg a „vasaló”, a NOHAB és a zsűri dolgozott, addig a vasaljas vágánymezőnél Keller Pál, az S-Hansa Bt. képviseletében, munka közben mutatta be és méltatta a Robel cég legújabb kézi tömörítő-aláverő, benzinmotoros kisgépét.
Lakos György, a MÁV FKG Kft. üzemeltetési vezetője kellő ízességgel és szakszerűséggel a „hibaelhárítás, pályaszabályozás-fenntartás eszközei” fejlődését ismertette, és mutatta be a kiállított tárgyakat, kezdve a krampácsversenyen is használatos tömőcsákányokkal, folytatva a kézi munkát nagyobb részt felváltó Plasser és Buda aláverő gépekkel, amelyeknél a „békaemelők” használata miatt nem hiányozhatott az emberi kiszolgálás. Majd történelmi sorban is az Attila szintre emelő és aláverő gép következett.
Ezek után az érdeklődőket a 18. sz. vágány felé tessékelte, ahol egy mai korszerű technika, a Swietelsky Vasúttechnika Kft. 09-2X típusú felépítményi gépláncáról kaptunk tájékoztatót.
A kültéri „pályás” programot, más nagy rendezvényekhez hasonlóan, „tűzijátékkal” fejeztük be, ugyanis a MÁV-Thermit Kft. látványos és érdekes bemutatója következett.

Sárffi Károly, a cég műszaki vezetője irányításával és előadásában megismerkedhettünk az AT-hegesztés lényegével, fejlődésével és eszközeivel. A felépítményi „placcon” kiállított tárgyakat, eszközöket meg is  foghatták a nézők. Ugyanezt azonban már nem tehették meg az élő bemutatón, mert itt csak tisztes távolból lehetett a történéseket követni. A helyszíni hegesztési folyamat minden momentumát részletesen elmagyarázták, a „szikrázó” látvány pedig emlékezetessé tette azt a laikusok számára is.
A kültéri programokon kívül, a „Kandó-teremben” több, a civil közönséget is érdeklő, vetített képes előadás hangzott el a MÁV Zrt. előadóitól.
A 2014 és 2020 közötti pályavasúti fejlesztésekről Abajkovics Péter fejlesztési és beruházási szakértő, a vizuális utastájékoztatás mai és jövőbeni fejlesztéseiről Balázs Ferenc TEB szakértő, a 120a vonalon történt, egységes elvek alapján elvégzett állomási rekonstrukció során megvalósult felvételi épületekről Madácsi Gábor ingatlanüzemeltetési vezető, a vasúti infrastruktúra és az ingatlan-nyilvántartás kapcsolatáról pedig Horváth Lajos ingatlan-nyilvántartási koordinátor tartott előadást.
Kiegészítő programként az „Orient csarnokban”, a Keleti pályaudvar homlokzati makettje előtt kialakított nézőtéren, a tisztelt publikum a nap folyamán kedve szerint különböző szakmai tájékoztató és bemutatófilmeket is megtekinthetett.
Az előadásokkal párhuzamosan a park vezetésének felhívására – és ez a jövőre nézve hagyományteremtő program lehet – a részt vevő cégek vezetőiből-munkatársaiból nevezett csapatok a 20. és 21. sz. vágányokon kézihajtány-versenyeken vezették le „fölös energiájukat”. A krampácsversenyhez hasonlóan itt is ádáz küzdelem folyt, a hölgyek „férfiasan” kitettek magukért a dobogós helyezésekért.
Közben az értékelőbizottság – a krampácsverseny pontszámai alapján – lázas munkával, komoly vitákkal, érvelésekkel igyekezett kialakítani a csapatok sorrendjét. Végül az alábbi eredmény született: 

  I. A vadak – Győri Vasútépítők Kft. 

 II. Kanárik – Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút (GYSEV) 

III. Borsodi Sínhajlítók – MÁV Zrt. Pá­lya­vasút Miskolci Területi Igazgatóság 

IV. Zalakrampács – MÁV Zrt. Pályavasút Szombathelyi Területi Igazgatóság 

 V. Pécsi Kavicszörgetők – MÁV FKG Kft. 

Délután a színpadkocsinál a szakmai nap értékelésére és az eredményhirdetésre került sor. 

Vólentné Sárvári Piroska, a MÁV Zrt. üzemeltetési főigazgatója méltatta a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikeres Pályavasúti szakmai nap eseményeit, hasznosságát, és megköszönte minden résztvevő odaadó, színvonalas munkáját, tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a program azt bizonyította, hogy a jövőben is helyet kell biztosítani az ilyen és ehhez hasonló, a pályavasúti szakágakat, azok tevékenységeit, eszközeit, múltját-jelenét bemutató rendezvényeknek.
Az értékelés után Virág József, a szervezőbizottság vezetője ismertette az V. Aranycsákány krampácsverseny eredményét. A díjakat Vólentné Sárvári Piroska üzemeltetési főigazgató, Horváth Lajos, az MVPA kuratóriumának elnöke, továbbá dr. Márkus Imre, a park vezetője adta át.
Minden szereplő – beleértve a csapattagokat, az előadókat, az értékelőbizottság tagjait, szervezőket – emléklapot, ajándékcsomagot kapott, benne a Hídépítők Egyesülete értékes könyvével és a MÁV-Thermit Kft. egy-egy üveg ajándék borával.
Továbbá – fődíjként – az első három helyezett a MÁV Nosztalgia Kft. ajándékaként egy-egy külön utazásra jogosító utalványt (I. helyezett Bécs, II. helyezett Kassa, III. helyezett Békéscsaba, kolbászfesztivál úti céllal), a IV. és V. helyezett csapat minden tagja pedig a Vasúttörténeti Parkba egy évre szóló családi belépőt kapott.
A kiírás szerint, aki háromszor elnyeri a trófeát, véglegesen hazaviheti az Aranycsákányt. Álljon itt motivációként a következő krampácsversenyeken indulóknak , az immár kétszeres győztes csapat eredményhirdetésen elhangzott versikéje:

„Mi vagyunk a Vadak, a győztes hadak.
Győrből jöttünk, hogy mindenkit legyőzzünk.
Háromszor indultunk, kétszer már nyertünk.
Eszünk ágában sincs másnak átengednünk.
A díjat majd végleg el akarjuk vinni,
hogy a többiek bánatukban tudjanak
az egészségünkre inni.”

Ezután a hajtányverseny eredményhirdetése következett. A szintén hagyományteremtő szándékkal megrendezett versenyben négy csapat indult, és a dobogós helyeket az A-Híd Építő Zrt. és a Hídépítők Egyesülete csapatai vitték el, a különdíjat pedig a Debreceni Területi Igazgatóság Püspökladányi Pft. csapatának.
Végül  hangsúlyoznunk kell, hogy az egész napos program lebonyolítása, az ellátmányok, a jutalmak és a díjak biztosítása nem lett volna lehetséges a természetbeli és pénzbeli támogatók segítőkészsége és a közreműködők önzetlen szerepvállalása nélkül.
Külön kiemeljük az A-Híd Zrt. a Hídépítők Egyesülete jelentős anyagi segítségét, úgyszintén köszönettel vettük a Közgép Zrt., a Győri Vasútépítők Kft., a Swietelsky Vasúttechnika Kft., a Robel-S-Hansa Bt., a MÁV-Thermit Kft., a MÁV-KFV Kft., a MÁV Nosztalgia Kft. és nem utolsósorban a MÁV Zrt., valamint a Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány támogatását.
A szakmai nap – mely a MÁV Zrt. védnökségével és maximális támogatásával valósult meg – nem titkolt célja, hogy a vasúti infrastruktúrát közelebbről is megismertesse az érdeklődőkkel. Emellett lehetőséget nyújt a különböző területen dolgozó munkatársainknak, hogy kellemes környezetben ismerkedjenek, beszélgessenek, cseréljék ki tapasztalataikat. A szakmai programok mellett kihasználhatják a Vasúttörténeti Park kínálta egyéb lehetőségeket, tanulmányozhatják a kiállításokat, utazhatnak a kisvasúttal, s új ismereteket szerezve jól érezhetik magukat.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a Pályavasúti szakmai nap sikeres volt. A tapasztalatok, észrevételek, vélemények alapján kijelenthetjük, hogy igény van a megcélzott hagyományteremtés szándékával a jövőben egy ilyen, sőt ennél bővebb program rendszeres megtartására. Szükségesnek tartjuk, hogy legyen a MÁV Zrt. Pályavasútjának is egy önálló – a krampácsverseny köré szervezett –, minden szakterület bemutatkozásának helyt adó rendezvénye a Vasúttörténeti Park programjai között.
E szakmai igény kielégítése – ahogy ez a fentiekből is kiderült – a Vasúttörténeti Park és a Pályavasút felső vezetése, az építési és fenntartási szakmát képviselő külső és belső szervezetek összefogásával, támogatásával megvalósítható. Egy ilyen szakmai találkozó, a múlt és jelen eszközeinek, technológiáinak bemutatása, felidézése mind a szereplőknek, mind a szakmai, mind a civil érdeklődőknek maradandó élményeket nyújt, így a továbbiakban is sikert arathat, azaz elérheti eredendő célját, és remélhetően hosszú távon beépülhet a szakmai és családi rendezvények sorába.