Sínmegmunkálási stratégiák

A kerék-sín kapcsolattal szembeni követelmények a sínfelszín köszörüléssel végzett stratégiai megmunkálásával elégíthetők ki, amit találóan neveznek a sín gondozásának: a sínek rendszeres, köszörüléssel történő megmunkálásáról van szó, melyet a hibák megszüntetése és a keresztmetszet optimalizálása érdekében végeznek. Ennek során ügyelni kell a minimális anyageltávolításra annak érdekében, hogy a kopási tartalék ne csökkenjen fölöslegesen. Az azonos anyagok és terhelési körülmények miatt a síngondozás a kitérők területét is érinti. A síngondozás céljait a 4. ábra foglalja össze.

A sínköszörülés viszonylag egyszerű: a kö­szörűkorongokat megfelelő szögben, kontrollált erővel a sínre szorítják, így a köszörülő vonat minden áthaladásánál minden korong anyagot távolít el, és kialakít egy megfelelő élet (fazettát). Köszörülő vonattól függően különböző számú, többnyire 16 és 48 db közötti köszörűkorong állítja elő több köszörülési menetben, pontos anyageltávolítás és célprofil-kialakítás révén a specifikus terméket. A köszörülési technika lehetővé teszi a helyi követelményeknek megfelelő profil, illetve az anyageltávolítás mértékének megválasztását.
A sínmegmunkálás stratégiai tervezést kíván meg. A megszüntetendő hibák fajtája mellett figyelembe kell venni a pályafelügyeleti, illetve az egyéb esedékes vágány-karbantartási munkákra vonatkozó információkat.
Lényeges a tervezési lépések sorrendje: a munka meghatározása (specifikáció és munkavégzési területek), átfogó tervezés (a szükséges köszörülési kapacitás és financiális eszközök), valamint részletes építési terv (műszakterv és vágányzárak). Csak így biztosítható a köszörülési munkák ki­vitelezése a lehető legnagyobb termelékenység mellett és a legjobb eredménnyel.
A köszörülési munkák során szükséges a releváns paraméterek mérése és dokumentálása. A hossz- és keresztmetszet, valamint a Head Check (HC) hibák megszüntetésének folyamatos rögzítése lehetővé teszi az elérendő minőség ellenőrzését. Ezenkívül lehetőséget ad a választott karbantartási stratégia értékelésére vagy adott esetben annak módosítására.
Kétfajta köszörülési stratégiát kü­­lön­­böz­tetünk meg:
A preventív beavatkozásokat a kár megjelenése előtt végzik el, ilyen például az új sínek köszörülése vagy az előzetes hibamérés nélkül, hosszú évek tapasztalata alapján meghatározott intervallumokban végzett ciklikus köszörülés.
A korrekciós beavatkozások ezzel szemben olyan, többé vagy kevésbé súlyos, többnyire előzetesen mért hibák megszüntetését célozzák, mint amilyen például a rovátkás vagy a hullámos kopás.
Az utóbbi időben egy olyan kombinált forma bizonyult a legjobbnak, amelyet ciklikusan ellenőrzött beavatkozásnak nevezhetünk. Ez a hibák rendszeres megszüntetését jelenti azok kialakulásának korai, előzetesen méréssel azonosított szakaszában. A beavatkozási ciklusokat a rendszeres mérések alapján határozzák meg. A még megengedett károsodási mély­ség tekintetében olyan csekély mérté­kűt kell választani, hogy optimális üzemi feltételek mellett és a lehető legkisebb ráfordítással a lehető leghosszabb szakaszt lehessen megmunkálni.
Tünettől függő köszörülésről akkor beszélhetünk, ha megfelelő beavatkozási küszöböket határoznak meg. A rovátkás kopás megszüntetése esetén gyakran a 0,05 mm-es, a csúszásból eredő kopásnál a 0,35 mm-es érték a megmunkálási beavatkozások elvégzésének küszöbértéke. Ezek az értékek a futófelületi hibákat egy gazdaságilag és műszakilag vállalható károsodási szintre korlátozzák.