Jelen helyzetben, a home office munkamódszerrel a felkészítés módja is megváltozott. A személyes konzultációk helyett egyéni telefonos és e-mailes kapcsolatot tartunk. Utasításokat és PowerPoint-előadásokat, személyre szóló feladatokat kapnak a gyakornokok célzottan arra a területre koncentrálva, amelyben több ismeretet kell szerezniük. A feladatokat egyenként beszéljük meg. Ebben a csoportban volt rajzkészítési és szöveges feladat is. Egységesen mindenkinek mintakeresztszelvényt kellett készíteni, de személyre szabottan (3. ábra). Volt útátjárós feladat egy vagy több vágánnyal, eltérő burkolattal, túlemeléssel, volt nyílt vonali más sebességtartománnyal és pályaszerkezettel, más geometriával, volt állomásperonnal, életvédelmi kerítéssel vagy oldalrakodóval.

A szöveges feladatnál a pályafelügyeleti rendszert kellett feldolgozni, egy-egy részterületet kiemelve. Volt, aki kitérővizsgálatot, útátjáró-vizsgálatot, vonalbeutazást, vágánymérést vagy a síndiagnosztikát írta le.
Minden gyakornoknál az a közös cél, hogy a hallgatónak utána kelljen néznie, keresnie kelljen a szakirodalomban, hogy az érvényes szabályozásokat kövesse, az érvényes eljárási rend szerint dolgozza ki a kiadott feladatot. A sikeresen összeállított felügyeleti anyagot Word dokumentumból át kell tenni PowerPointba, kevés szöveggel, főleg ábrákkal, hogy bemutató előadásra alkalmas legyen. A javítások, ismétlések során a tudás elmélyítése akaratlanul történik. A vizsgán mindenkinek önálló előadást is kell tartania egy-egy témakörből.
Minden tanfolyam más, folyamatos a fejlődés. Évente új elemek kerülnek be a leadott anyagokba, újabb módszerekkel. Nagyon fontos, hogy ne csak az állandó lexikális tudást jelentő előadás-sorozatok ismétlődjenek, hanem érdekesebbé is tudjuk tenni a folyamatot. Ebbe beleférhet például kitekintés más vasúttársaságok pályáinak bemutatásával, nagy sebességű, nem adhéziós pályák elvének megismertetésével. A mai fiatal mérnökök felkészítése, a minél szélesebb ismeretanyag átadása a jövőt segítő munka. Érdeklődésre és a gondolatok elindításához szükséges egy-egy különleges vasút (LIM-motoros hajtás és az ehhez szükséges pálya vagy a csővasút, érdekességképpen a drótkötélpálya) beillesztése az előadás-sorozatba.
A felkészítésekről rendszeres visszajelzéseket kérek, hogy jobban tudjam a folyamatot segíteni. Szükség szerint, például a forgalmi vizsgára készülés heti három-négy napot vesz igénybe. Ekkor kevesebb időt töltünk együtt és kevesebb feladatot kapnak. A visszajelzésekből kiderülnek a felkészítés javításra váró részletei, mi az a fejezet, amit bővebben vagy kevésbé részletekbe menően kell megbeszélni.

Az elkövetkező időszak fejlesztési lehetősége például az informatikai programok megismertetésére nagy hangsúlyt fordítani, a más igazgatóság területén működő csoportokkal a kapcsolatfelvétel, a tapasztalatcsere, amit kiegészíthetünk szakmai látogatás során az elkészített kiselőadások prezentációival, új egyedi szerkezetek bemutatásával (például a rugós váltók).
Feltétlenül szükségesnek tartom a szakmai oktatási rendszer egységesítését minden szinten. A pályamunkás- és a kitérőlakatos-képzés sikeressége nagyban függ attól, hogy milyen elméleti és gyakorlati képzést kapnak. Ezeken a szinteken a gyakorlati képzés szerepe megnő, ők az elméletet meghallgatják, de a feladatot a gyakorlatban, sínfogóval, geokulccsal oldják meg. Olyan vágányon, kitérőn, ahol forgalomszünet van, nem kell vágányzárat kérni, ott egyszerűbb megszervezni a gyakorlati képzést. A pályamesterek a tanfolyamon sokkal több elméleti ismeretet kapnak, az ő munkájuk nagyrészt ettől függ. A szakaszmérnökök felkészítése más jellegű folyamat. Tudomásom szerint a szakmai képzési rendszer egységesítése, a be- és kimeneti követelmények pontosítása hamarosan megtörténik.
Megtiszteltetés részemre és hálás vagyok, hogy nyugdíjasként foglalkoztatva lehetőséget kaptam a fiatalokkal történő foglalkozásokra. A feladatot szívesen végzem. Vizsga után a háttérből figyelem a fiatalokat, ahogyan felelősen, önállóan végzik munkájukat. Időnként egy-egy kérdéssel megkeresnek, megbeszéljük és a feltett kérdésre együtt keresünk választ. Évek múltán jólesik látni, ahogy az ifjú kolléga megállja a helyét és a vasútnál maradt.
Köszönöm azoknak a munkatársaimnak a közös munkát, akik vállalják, és lel­kiismeretesen segítenek a fiatalok felkészítésében.
Az eddigi gyakorlatnak megfelelően ez a mostani lelkes kis csoport remélhetően sikeresen felkészül és igazolja a ráfordított energia hasznosságát.