Zele Ferenc 1936-ban született Füzesabonyban. 1955-ben, a gimnázium elvégzése után a MÁV-hoz szerződött, s egy évig a forgalmi szakszolgálatnál dolgozott.
1956-ban – saját kérésére – áthelyezték az építési és pályafenntartási szakszolgálathoz műszaki rajzolói munkakörbe, előbb az ó-miskolci, majd az új-miskolci pályafenntartási főnökségre. Mivel lélekben a Képzőművészeti Főiskolára készült, ez a munkakör közelebb állt az érdeklődési köréhez.
1956. október 26-án a füzesabonyi békés tüntetésen elhangzott három Petőfi-versből kettőt ő mondott el. Emiatt letartóztatták és egy évig rendőrségi felügyelet alá helyezték. A bebörtönzést megúszta, de közölték vele, hogy felejtse el a Képzőművészeti Főiskolát és minden egyéb felsőfokú oktatási formát és lehetőséget, mert a magyar állam ellenforradalmárt nem képez.
A vasútnál maradva 1959-ben elvégezhette a munkavezetői tanfolyamot, majd 1961-ben a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet építési és pályafenntartási szakát.
Közel húsz éven át dolgozott pályamesterként Felsőzsolcán, Szerencsen, Füzesabonyban, Mezőkövesden. 1978-ban már vonalkezelő Miskolcon. 1979-től a Miskolci Igazgatóság Építési és Pályafenntartási Osztályán lett vonalbiztos. 1982-től az 1991. évi nyugállományba vonulásáig a vonalbiztosi csoport vezetői pozícióját is betöltötte, ahol nagy hozzáértéssel és tenni akarással végezte munkáját, kamatoztatta szakmai felkészültségét, tudását és tapasztalatát.
Hosszú éveken keresztül tevékenykedett a különböző szakmai utasítások kidolgozásában, véleményezésében és az adott időkhöz való aktualizáló módosításban. Az 1970-es évek közepén az Építési és Pályafenntartási Főosztály a Miskolci Igazgatóság Pályafenntartási Osztályát bízta meg az akkor hadrendbe állított felépítményi karbantartó gépláncok hatékony foglalkoztatását szolgáló módszer kidolgozásával. Ebben óriási feladatot vállalt az osztály akkori két nagy tapasztalatú és tudású szaktekintélye, Zele Ferenc és Váradi Sándor.
Az 1980-as években a MÁV Vezérigazgatóság a vasúti szakmai nyelv továbbfejlesztésére az MTA bevonásával munkabizottságot hozott létre, amelynek munkájában éveken át Zele Ferenc is aktívan részt vett.
A több évtizeden át végzett kiemelkedő szakmai munkássága elismeréseként több alkalommal kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, s lévén sok újítás megalkotója is volt, ezért Kiváló Újító aranyfokozatú kitüntetést is adományoztak számára.
Már korábban is nagy örömmel és sokat festett, de nyugdíjazása után talált vissza igazán az „ecsethez”, ami nagy lelki kiegyensúlyozottságot biztosított számára. Bekapcsolódott a miskolci, majd a budapesti vasutas festő önképző kör munkájába. Számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt úgy hazai, mint nemzetközi színtéren, ahol több elismerést is kapott.
Másik kedvenc hobbija a tiszai és a balatoni horgászat volt, amit az utolsó pillanatig művelt.    
Zele Ferenc 32 évig élte a vasutas nyugdíjasok jól megérdemelt időszakát, boldog, szeretetteljes családi környezetben. 2024 januárjában távozott el közülünk, 87 éves korában.
Nyugodjon békében!

Szilágyi Sándor