Életének 78. évében elhunyt a vasúti járművek tudós szakértője, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar egykori dékánja.
Zobory István 1944-ben született, általános és középiskoláit Budapesten végezte. 1962-ben érettségizett a Madách Imre Gimnázium humán tagozatán. 1962 és 1967 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1967-ben közlekedésmérnöki oklevelet szerezett, még ez évben munkába állt a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárban, ahol a Hajtóműtervezési Osztályon tervezőmérnökként vasúti vontatójárművek erőátviteli berendezéseinek fejlesztésével foglalkozott.
1968-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem esti tagozatán matematikai tanulmányokat folytatott. Hat­éves tervezőmérnöki gyakorlat után felvételt nyert hazai ösztöndíjas aspirantúrára a BME Vasúti Járművek Tanszékére. 1974-ben alkalmazott matematikusi oklevelet szerzett. Mint aspiráns, kutatómunkája a vasúti vontatójárművek sztochasztikus terhelési viszonyainak vizsgálatára irányult. 1976-ban műszaki doktori címet szerzett a „Vasúti vontatójárművek terhelési folyamatának vizsgálatára és a terhelésállapot-eloszlás alkalmazása hidrodinamikus hajtásrendszerek tervezésében” című értekezése alapján.
1973-tól a BME Vasúti Járművek Tanszékén dolgozott. A műszaki tudomány kandidátusa fokozatot 1981-ben szerezte meg, 1983-ban nevezték ki egyetemi docenssé. 1985-től megbízást kapott a Közlekedésmérnöki Kar angol nyelvű képzésének kari felelősként való irányítására. 1986-ban tanszékvezetőnek nevezték ki a BME Vasúti Járművek Tanszékére, amely beosztást 2009-ig, 65. életévének betöltéséig látta el.
1989-től a Közlekedésmérnöki Kar idegen nyelvű képzéséért és nemzetközi kapcsolataiért felelős dékánhelyettesévé nevezték ki, majd 1990-ben a Közlekedésmérnöki Kar dékánjává választották. 1993-ban megszerezte a műszaki tudomány doktora tudományos fokozatot. Ugyanebben az évben pályázata alapján egyetemi tanári kinevezést kapott a BME Vasúti Járművek Tanszékére.
1991–2009-ig ellátta a gépészmérnöki szak szakvezetői teendőit, 1996-tól a járműgépész szakmérnöki szak szakvezetői feladatát, egészen a 2014. júniusi nyugállományba vonulásáig. 2002–2014-ig vezetője volt a Kandó Kálmán Gépészeti Tudományok Doktori Iskolának.
A Magyar Tudományos Akadémia Gépszerkezettani Bizottságának Tribológiai Albizottsága 1987-ben, a Gépszerkezettani Bizottsága 1993-ban, az MTA Közlekedéstudományi Bizottsága pedig 1994-ben választotta tagjává.
A Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Tanácsa 2014-ben professor emeritus címmel ruházta fel.

BME KJK