A bevezetőben ismertetett szempontok figyelembevételével a pályalétesítményi szak­te­rület vezetése úgy döntött, hogy el­mé­leti és gyakorlati szakemberekből álló bizottság vizsgálja meg a témakörben érdemes külföldi és hazai előírásokat, és annak alapján tesz javaslatot a D/12H út­mu­tató korszerűsítésére.
Természetesen az új szabályozás igyekezett megtartani mindazokat az értékeket, amelyeket a régi előírások képviseltek. Jelen cikk keretében megkíséreljük röviden áttekinteni azokat a legfontosabb fogalmi, tartalmi változásokat, amelyeket a most hatályba lépő utasítás az előzőhöz képest tartalmaz.
A bizottsági munka eredményeként megújult szabályozásról elmondható, hogy:

• utasítás rangjára emelkedett;
• figyelembe veszi az eltelt időszak technikai, technológiai fejlődését, az új nemzetközi előírásokat és szabványokat, továbbá a hazai kutatás-fejlesztési eredményeket;
• az eddigi útmutatóhoz képest az új dokumentum terjedelme megközelítőleg a felére csökkent, a szükséges technológiai jellegű előírások és formanyomtatványok a mellékletbe kerültek;
• az utasítás használhatósága, betartható­sága érdekében az előírások esetenként rövidültek, ezáltal érthetőségük az indokolt új fogalmak bevezetésével, a meglévők pontosításával mindenképpen ja­vult;
• hivatkozási rendszere megkönnyíti az összetartozó ismeretek megkeresését;
• a hivatkozott, illetve a hézagnélküli vá­gány­hoz kapcsolódó egyéb utasítások, előírások és rajzok jegyzékének felsorolásával listát ad egyéb fontos ismereteket tartalmazó dokumentumokról.

A hézagnélküli sínszál semleges hőmérsékletének továbbra is az a hőmérséklet tekintendő, amelyen valamely munka keretében feszültségmentes állapotba hozták és a szabad végét az alátétlemezeken rögzítették, illetve mesterséges módon (pl. sínfeszítő berendezéssel) a semleges zónánál alacsonyabb hőmérsékleten olyan hosszra nyújtották, amelyet a kialakítani kívánt hőmérsékleten szabadon dilatálva felvenne. A hézagnélküli vágány semleges hőmérséklete a definíció szerint a két sínszál semleges hőmérsékletének átlaga, de a két érték különbsége 8 °C-nál nagyobb nem lehet.
Az üzemeltetési tapasztalatok, elméleti és gyakorlati megfontolások alapján a semleges hőmérsékleti zóna – az a hőmérsékleti tartomány, amelyen belül a hézagnélküli vágány a legkedvezőbb feszültségviszonyok mellett létesíthető, illetve üzemeltethető – felső határát az új előírás +28 °C-ban határozta meg, míg az alsó határát változatlanul hagyta. Ennek oka az, hogy a módosítással javul a hézagnélküli vágányok kivetődéssel szembeni biztonsága és kedvezőbbek a (nagyon gyakran éjszakai) munkáltatási körülmények. A hézagnélküli vágányokban magasabb hőmérsékleten is biztonságos munkavégzésre lehetőséget adó munka-hőmérsékleti zóna határértékei az előzőek figyelembevételével értelemszerűen módosultak (+29 °C… +39 °C).
Az üzemeltetés során ugyancsak ki­emel­ten kell kezelni a semleges hőmérsékleti zónánál alacsonyabb hőmérsékleten lévő vágányszakaszokat, amelyeknél a kivetődés elleni biztonság érdekében a megfelelő semleges hőmérsékletet április 15-e előtt ki kell alakítani.
Az új szabályozás rögzíti a hézagnélküli vágányok állékonyságát befolyásoló ellenállások (síneltolási és heveder-ellenállás, a vá­gány keretmerevsége, az ágyazat hossz- és keresztirányú ellenállása) minimális értékeit abból a célból, hogy az üzemeltetés során ezeket mindenképpen biztosítani kell. Különösen fontos ez ott, ahol várhatóan, illetve ténylegesen feszültségcsúcs alakulhat ki a vágányban (bizonytalan vagy nem ismert tényleges semleges hőmérséklet, indulási-fékezési szakaszok stb.).
Változás a korábbiakhoz képest az is, hogy – kutatási eredményekre alapozva – normál hegesztési varratnál a varratzsugorodási feszültséget a jövőben elegendő 30-30 méter hosszban eloszlatni, de széles hegesztési hézagnál ezt a hosszt 10-10 méterrel meg kell növelni.
A hézagnélküli vágány létesítési feltételeinél a geometriai követelmények esetében egyértelműbbé vált az alkalmazható körívsugarak meghatározása. Az előírt mi­nimális körívsugár csökkenthető az eddig is használt biztonsági sapkák beépítésével, ám a jövőben kis sugarú ívben az ágyazat oldalirányú ellenállása növelhető ágyazatragasztással is. Betonaljas vágányban, megfelelő méretű és állapotú zúzottkő ágyazat esetén a hézagnélküli vágány ívsugara 300 méterig csökkenthető, sőt engedéllyel R < 300 méter sugarú ívekben is létesíthető betonaljas hézagnélküli vágány úgynevezett erősített belső szilárdságú, illetve kívül-belül történő ragasztás alkalmazásával. A megoldást kizárólag a hézagnélküli vágány szerkezetére vonatkozó követelmények teljesülése, elvégzett erőtani vizsgálattal alátámasztott és jóváhagyott tervek birtokában szabad megvalósítani.
Külföldi és hazai vizsgálatok, illetve gyakorlati alkalmazások alapján a hézagnélküli vágány köríveinek sugara csökkenthető Y acélaljak beépítésével is. Jelenleg csak a Thyssen Krupp GfT Gleistechnik által gyártott Y acélaljak rendelkeznek Építőipari Műszaki En­ge­déllyel. Ezek esetében (minden járulékos ellenállást növelő szerkezet, megoldás alkalmazása nélkül) megvalósítható legkisebb ívsugarak hézagnélküli vágányban:

• 48 r. felépítmény esetében: R = 200 m
• 54 r. felépítmény esetében: R = 225 m
• 60 r. felépítmény esetében: R = 250 m

Az Y acélalj rendszere (Y–650, Y–600, Y–550) a kritikus körívsugár értékére gyakorlatilag nincs hatással. Azonban fontos tudni, hogy Y acélaljak alkalmazása esetén a hézagnélküli vágány karbantartására vonatkozó előírásokat szigorúbban be kell tartani.
A hézagnélküli vágányok élettartama, állékonysága szempontjából nagy jelentősége van az alépítményi kritériumok teljesülésének, ezért konkrét követelményeket fogalmaztak meg az előzetes geotechnikai vizsgálatokra, a kivitelezés során betartandó tömörségi értékekre, a vízelvezetésre és a sebességtől függően a rétegrendszer teherbírási értékeire.
Különösen kiemelten kezeli az új utasítás a használt anyagból létesülő hézagnélküli vágányokat. Az újra felhasználandó síneket kopottsági és szilárdsági minősítés után lehetőség szerint hosszúsínként kell visszanyerni, vagy ellenállás-hegesztéssel hosszúsíneket kell előállítani, és beépítés után a záró hegesztéseket kell aluminotermikus eljárással készíteni.
Az utasítás a hegesztések számának csökkentése érdekében a sebesség függvényében előírja a hézagnélküli vá­gány­ba be­épít­hető sínszál minimális hosszát is. Azt mondja, hogy új építésnél a záró darabként felhasználandó sínek, illetve karbantartási munkáknál (síntörés, illetve varratszakadás helyreállítása, hibás sín kivágása) a felhasználandó sín minimális hossza

• V ≥ 120 km/h sebességű vágányokban 0,1 V,
• V < 120 km/h sebességű vágányokban pedig 0,1 V, de legalább 6 m legyen, ahol V a vágányra engedélyezett sebesség km/h-ban.  

Új elemként jelennek meg az utasításban a felrakó-javító hegesztésekre vonatkozó előírások, amelyek a sínek és kitérők lokális hibáinak meghatározott feltételek mellett történő javítását, ezzel élettartamuk meghosszabbítását szolgálják. Meg­em­lítendő továbbá, hogy a kitérőszerkezetek (keresztezési csúcsbetét, könyöksínek, csúcssínek, tősínek) tekintetében ez különösen fontos, hiszen a kurrens szerkezeti elemek elhasználódásának csökkentésével a vasúti járművek futásbiztonsága is javul.