2010. szeptember 3-án, életének 78. évében elhunyt Domján József mérnök-főtanácsos, a Magyar Államvasutak Zrt. nyugalmazott pálya építési osztályvezető-helyettese, a sínek birodalmának fáradhatatlan szerelmese, a Pályavasúti Szeniorok Baráti Társasága alapító tagja és korelnöke.
Hosszú, eredményes vasúti életpályája 1957-ben kezdődött a MÁV Pécsi Igazgatóság Dombóvári Építési Főnökségén, ahol a MÁV szolgálatába állt. Az itt eltöltött nyolc esztendő alatt végigjárta a ranglétrát, szigorló mérnöktől az építésvezető beosztásig. Munkájának nyomát a Pécs–Sárbogárd és más vasútvonalak felújítása őrzi.
1965-től a MÁV Budapesti Igazgatóságán műszaki ellenőrzési feladatokat látott el, majd 1966-tól nyugdíjazásáig, 1992-ig a KPM I. Vasúti Főosztály MÁV Vezérigazgatóság Andrássy úti palotája vált második otthonává. Karrierje tehetségének, szorgalmának köszönhetően folyamatosan bontakozott ki. Debreceni, majd pécsi építési biztosként nagy vasúti beruházások megvalósításában volt meghatározó szerepe, mint például a Mezőzombor–Nyíregyháza, a Godisa–Szentlőrinc közötti vonalak korszerűsítése vagy Eperjeske-átrakó megépítése.
1985-től a 6. A Pályaépítési Osztály helyettes vezetőjeként, később az Építési és Pályafenntartási Osztály osztályvezető-helyetteseként irányította az egész országban a vasúti pályaépítést. Energikussága, határozottsága, szakmai magabiztossága magával ragadó volt. Munkabírása párosult a szakmai kiválósággal, fegyelmezett, következetes munkát követelt munkatársaitól és önmagától egyaránt. Emberi nagyságára jellemző, hogy nemcsak a vasutat, hanem a vasutast is szerette, nemcsak fegyelmezni tudott, de elismerte a jó és eredményes munkát. Erejéből arra is tellett, hogy nevelje, inspirálja a fiatal szakembereket, akik közül számosan kerültek magasabb beosztásokba.
1992-ben ereje teljében vonult nyugállományba. Talán saját életének élménygazdag világa is vezérelte, amikor többedmagával meg a lapította a Pályavasúti Szeniorok Baráti Társaságát, amelynek lelkes, aktív tagja és korelnöke volt. Nyugdíjasként is érdeklődéssel követte a MÁV és a pályás szakma fejlődését.
Az elmúlt években sokan aggódtunk romló egészségi állapota miatt. Sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy az utóbbi időben nem tudott jelen lenni összejöveteleinken, mivel betegségének súlyosbodása a kórházi ágyhoz kötötte.
Megrendítő halálát követően tisztelegve búcsúzik tőle a Magyar Államvasutak Zrt. és a MÁV Pályavasút vezetése, a magyar pályaépítési szakma.