Az 1946-ban épített mederpillér elbon­tásával és az új folytatólagos többtámaszú felszerkezet megfelelő tá­masz­köz­arányainak érdekében még további két parti támasz elhagyásával a régi 10 nyílású helyett csak 7 nyílású lett az új hídszerkezet [5] (5. ábra).

A mederhíd 107,7 + 120,0 + 107,7 m tá­masz­közű folytatólagos, párhuzamos övű, szimmetrikus rácsozású hegesztett szer­kezet.
A Szentes felőli ártéri híd alsópályás, folytatólagos hegesztett, NF csavaros gerinclemezes híd 41,4 + 2 × 42,0 + 41,4 m támaszközökkel.
Az ártéri pillérek és a mederpillér is Soil-Mec típusú, nagy átmérőjű fúrt cölöp alapozásúak. Ezt a technológiát a Híd­építő Vállalat dolgozta ki; először 1977-ben alkalmazták a szegedi Északi Tisza-híd, majd a csongrádi közúti Tisza-híd alapozásánál.
A mederpillérek cölöpjeit folyami uszályokból kialakított katamarán rendszerű úszóműről készítették. Míg a korábbi hidaknál a két uszály között fúrtak, addig a csongrádi vasúti hídnál a meglévő híd közelsége miatt át kellett alakítani a berendezést úgy, hogy a katamarán széléről is lehessen cölöpöt készíteni.
A híd acél felszerkezetét a vasút ívkorrekció céljából épült új töltésén kialakított behúzópályán állították össze a csongrádi oldalon, és hosszirányban tolták a meder fölött Szentes irányába (6. ábra).

A csongrádi híd rácsos tartó alsó öve közvetlen hajlításának elkerülésére a támaszok és a hídszerkezet közé kiváltótartót (átviteles tartót) építettek. A főtartó két oldalára erősített egy-egy hegesztett szekrénytartó csak a csomópontokban adta át a támaszerőt a hídszerkezetnek. Két csomópont közti távolságnak megfelelő tolás után a hidat megemelték a főtartó csomópontjaiban, és a kiváltótartókat visszagördítették az előző csomóponthoz (7., 8. ábra).

A nagy reakciókat görgők helyett vas­beton támaszok vették át, melyekre feszített polírozott krómnikkel lemezeken az alul teflonbevonatú, 13 mm vastag acél-gumi rétegelt lemezek folyamatos elhelyezésével tették lehetővé a hídszerkezet mozgását (9. ábra). A teflon (PTFE) súrlódási tényezője a krómnikkel acéllemezen 0,02–0,03 volt.

A tolás egyenletessége érdekében a mozgatást csörlők helyett hidraulikus to­ló­berendezéssel végezték. A to­ló­szer­ke­zet teherbírása: 500 kN, maximális lökethossza: 2,0 m volt (10. ábra).
Legközelebb ezzel a módszerrel és toló­berendezéssel az M0 Hárosi Duna-híd ártéri szerkezeteinek acél szekrénytartóját tolták a Duna felől a hídfők felé 1988–89-ben [6].