A KTI széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Tagja számos nemzetközi kutatási szervezetnek. Aktív tagja a közlekedési kutatásokkal, a közlekedésbiztonsággal, a közösségi közlekedéssel és a közlekedési képzésekkel foglalkozó legelismertebb nemzetközi szervezeteknek (FEHLR, FERSI, ECTRI, AIPCR, CARE, IRTAD, UITP, EUROTRA), és élő kapcsolatot ápol számos európai kutatóintézettel (1. ábra).

A KTI egyik fontos tevékenységi köre az EK tanúsítási feladatok ellátása. Ezt a tevékenységet a Tanúsítási Igazgatóság látja el, amelyik a vasúti tanúsítást és az építési termékek tanúsítását végzi. A vasúti tanúsítást teljeskörűen, valamennyi vasúti szakmai területen végzi [1].
Az átjárhatóság követelményének kialakulása
Az átjárhatóság kérdése a vasúti közlekedés megszületése óta napirenden van. Ennek első alapvető tétele Európában az egységes nyomtávolság alkalmazása volt, amelyet az angol minta alapján 1435 mm-ben határoztak meg.
Az egységesítés céljára hozta létre tíz porosz vasúttársaság 1846. november 10-én az első közösséget, amelyhez fél éven belül valamennyi német vasúttársaság csatlakozott. A közösség 1847 decemberétől a Német Vasútegylet (Verein der deutsche Eisenbahnverwaltungen) nevet viselte, amelyhez 1850-ben négy, a Habsburg Birodalom területén működő, osztrák–magyar vasúttársaság is csatlakozott, köztük a Magyar Középponti Vasúttársaság.
A következő jelentős lépés a határokon átnyúló vasúti közlekedés területén az 1882-ben megalkotott berni egyezmény volt, amely 1887-ben lépett hatályba az egyezményt elfogadó Német Birodalom, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Magyarország és Svájc közötti forgalomban. A pályákra és a járművekre vonatkozó műszaki előírásokat az úgynevezett Műszaki Egység – Technische Einheit (TE) – tartalmazta.
Új fordulatot a Nemzetközi Vasútegylet (UIC) 1922-ben történt létrehozása hozott. A tagvasutak képviselőiből felállított munkabizottságok megalkották a nemzetközi forgalom fenntartásához és lebonyolításához szükséges, műszaki, kereskedelmi és forgalmi követelményeket tartalmazó Döntvények rendszerét és magukat a Döntvényeket.

Átjárhatósági Műszaki Előírás

Az ezredfordulón meghatározott új követelményeket tartalmazó in­ter­ope­ra­bi­litási irányelvek célja az egységes vasúti alrendszerek létrehozása, amelyek lehetővé teszik a vonatok biztonságos és akadálymentes közlekedését a transzeurópai vasúthálózaton. További várt haszna a harmonizált vasúti berendezések megjelenése a piacon, amelyek versenyképessé teszik a vasútközlekedési ipart a közúti szállítással szemben. Az irányelvek meghatározzák a vasúti alrendszerekre: járművekre, biztosítóberendezésre, pályára, infrastruktúrára vonatkozó „alapvető követelményeket”, amelyeknek való megfelelőségre vonatkozó részletes előírásokat a Technical Specifications for Interoperability (TSI-k), az Átjárhatósági Műszaki Előírások tartalmazzák. Alkalmazásuk az új vasúti alrendszerek létesítése, a meglévők felújítása, korszerűsítése, illetve a kiemelt fontosságú, átjárhatóságot lehetővé tevő elemek forgalomba hozása előtt kötelező.

Az EK-tanúsítás célja

Az EK-tanúsítás célja az európai vasúti rendszer egységesítése, az akadálytalan átjárás biztosítása az egyes országok vasúthálózatai között. Az egységesítést mind a műszaki, mind a szervezeti és szabályozási szférában úgy kell elvégezni – összhangban az EU- és a nemzeti jogszabályokkal –, hogy az megfeleljen az EU követelményeinek, ugyanakkor legyen figyelemmel a nemzeti sajátosságokra [2].
A vasúti hálózatok átjárhatósága – azaz az interoperabilitás – biztosítása érdekében a felújítások, beruházások és fejlesztések végrehajtását külső független, az EU-ban bejegyzett tanúsító szervezetek, úgynevezett bejelentett szervezetek (notified body – NoBo) felügyelete és ellenőrzése mellett kell végezni. A független tanúsító szervezet tanúsítja, hogy a beépített rendszerelemek, valamint a komplex alrendszerek megfelelnek az EU követelményeinek.

Jogi alapok és intézményrendszer

A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékeléséről és az alrendszerek EK-hitelesítési eljárásáról a 2008/57/EC a vasúti rendszer közösségen belüli kölcsönös átjárhatóságáról és 797/2016/EU a vasúti rendszer Európai Unión belüli kölcsönös átjárhatóságáról szóló irányelvek rendelkeznek.
Az eljárások lefolytatását olyan szervezetek végezhetik, amelyek a 60/2011. (XI. 25.) NFM-rendelet A közlekedésért felelős miniszter szabályozási feladatkörébe tartozó forgalmazási követelmények tekintetében eljáró megfelelőségértékelő szervezetek kijelöléséről szóló rendelet követelményeinek megfelelnek.
A kijelölő hatóság a rendelettel összhangban jelöli ki a tanúsító szervezetet. Ha a tanúsító szervezet megfelel az EU-követelményeknek, akkor bejelentésre kerül az Európai Vasúti Ügynökség felé, és bejegyzésre kerül, mint az EU-ban jogosult tanúsító szervezet.
Ennek megfelelően kétféle tanúsító szervezetről beszélhetünk:
– Az EU átjárhatósági követelményeinek megfelelőségét tanúsító bejelentett szervezet, azaz notified body (NoBo), az Európai Bizottság internetes lapján közzétéve.
– A nemzeti szabályoknak való megfelelőséget tanúsító kijelölt szervezet, azaz designated body (DeBo).
Bejelentett szervezetek azok a szervezetek, amelyek felelősek a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségi vagy használatra való alkalmassági értékeléséért és az alrendszerek EK-hitelesítési eljárásának értékeléséért. A gyártó felelőssége annak ellenőrzése, hogy a termékeik forgalomba hozatala előtt szükség van-e EK-megfelelőségi vagy alkalmazhatósági nyilatkozatra. Ha a termék egy kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem, a gyártó és a kérelmező a bejelentett szervezet (NoBo) által kiadott tanúsítvány alapján köteles nyilatkozni a megfelelőségről és használatra való alkalmasságról vagy a hitelesítésről, azaz, hogy a termék megfelel az Európai Unió jogszabályi előírásainak vagy teljesíti a nemzeti követelményeket.
A megfelelőségértékelő szervezet kiválasztása már a tervezési periódusban ajánlatos annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a viták, konfliktusok és a megismételt munkák jelentős költségei.
A kétféle tanúsítás végezhető egyazon szervezet keretei között is.
A bejelentett szervezeteknek alapvető követelményeknek kell megfelelni, ezek az:
– önálló jogi személy,
– függetlenség a gyártótól, üzemben tartótól, forgalmazótól,
– felelősségbiztosítás,
– szakmai alkalmasság,
– szakmai tapasztalat,
– megfelelőségvizsgálathoz szükséges eszközök megléte.