Az arculat szó hallatán – helytelenül – gyakran általában csak a formai jegyekre gondolnak a legtöbben: a logóra, a levélpapírra, pedig sokkal többet jelent annál. Az arculat tartalmi és formai oldalból áll.
Tartalmi oldal:

• Szervezeti struktúra
• Vállalati kultúra
• Vállalati filozófia
• Vállalati misszió és vízió
• Vállalati azonosság
• Vállalati stílus és magatartás

Formai oldal – Corporate Design (CD)

• Vállalati logó, színvilág, betűtípus
• Szlogen formai kialakítása
• Zenei azonosítók
• Grafikai motívumrendszer (piktogramok)
• Kommunikáció tárgyi, építészeti és egyéb vizuális elemei
• Dizájnazonosítók

Vizuális világban élünk, ahol a látvány meghatározza döntéseinket, így érthető, hogy egy jól sikerült vizuális arculatváltás a bevételek emelkedéséhez segítheti a céget. Ha viszont egy céges arculat nem megfelelő, azt rendkívül nehéz kommunikálni, nehézkes a vevőszerzés és a célok elérése.
A jó vizuális arculat nem öncélú, hanem a cég értékesítési rendszerének a része, segíti az eladást, azaz a MÁV esetében elősegíti, hogy az utasok és a szállítmányozó cégek a céljuk eléréséhez a vasúti közlekedést részesítsék előnyben.

Az építészeti arculat fogalma

Az építészeti arculat az épületeken és a hozzájuk tartozó építményeken használt építészeti eszközök és elemek felismer­hető, igényes egységessége.
Az építészeti arculati alapokon nyugvó építészeti tervezés az egyik alapvető eszköze annak, hogy az egyszerű és bonyolultabb építmények építésekor az igazi építészeti alkotások funkcionális kialakítása és esztétikai megjelenése a legmagasabb igényeknek is megfeleljen, megvalósításukat pedig magas fokú technológiai fegyelem és kiváló minőség jellemezze.

Vasúttársaságok építészeti arculatának kialakulása

A vasúti áru- és személyszállításhoz épületek és hozzájuk tartozó építmények szükségesek, amelyek fő funkciójuk alapján alapvetően több csoportba oszthatók. Főbb csoportok az utasforgalmat, illetve a technológiai üzemeltetési funkciókat ki­szolgáló épületek. Természetesen egy vas­úttársaságnak másfajta épületekre is szüksége van, de az igazgatási, a jóléti, az oktatási és sportlétesítmények nem speciálisan vasúti épületek.
A vasúttársaságok felismerték, hogy az áru- és személyforgalom volumenének előrejelzése, valamint a jól kidolgozott vasútüzemi technológia alapján kalkulált kapacitásigények elemzése, az állomások egyes létesítményei nagyságuk alapján kategorizálhatók, illetve különböző osztályokba sorolhatók [1].
Korábban a felvételi épületek megvalósítására általában öt vagy hat nagyságrendben dolgoztak ki típusterveket a kalkulálható vevői igények alapján meghatározható ügyféloldali kapacitásnak megfelelően, továbbá a forgalmi személyzet helyigényét is figyelembe véve. Az áruraktárak és a fűtőházak típustervei méretezésének alapjául a raktárkapuk, illetve a mozdonyállások száma szolgált. Egy adott helyszínen az egyes utasforgalmi létesítményeket az állomás, illetve megállóhely forgalmának megfelelő típusterv felhasználásával kivitelezték. A tervezési feladat két részből állt: egyrészt az egyes épületek és építmények típusterveinek a kidolgozását, másrészt ezeknek az adott helyszínekre való adaptálását jelentette.
Az állomások tervezésekor ugyanakkor figyelembe vették a forgalomirányítás, a pálya- és a járműkarbantartás helyi kapacitásigényét, illetve az ezekhez szükséges építmények iránti igényt is, melyeknél szintén nagyságrendi hasonlóság volt kimutatható.
A típustervek alkalmazásának alapvetően három előnye volt: egyrészt minimalizálni lehetett az építési, fenntartási és üzemeltetési költségeket. Másrészt ez a módszer egységes arculati megjelenést biztosított, ami a társasági imázs felépítésének egyik fontos eszköze volt. Harmadrészt az állomások kategorizálásával, valamint az épületek tipizálásával biztosítani lehetett a szolgáltatások és a munkakörülmények azonos színvonalát és komfortját.
Az utasforgalmi épületeken kívül még a különböző osztályba sorolt állomások bútorzatának eltérő részletes tervei is megtalálhatóak voltak. Már az első állomásépületeknél is meghatározó arculati elemként jelentek meg az állomási névtáblák, az órák, a mai piktogramok elődjeinek tekinthető felirati táblák, továbbá jellegzetes volt az épületek forma- és színvilága is.
Az egységes kialakítás eredményeként váltak a vasúttársaságok épületei az egyes települések meghatározó létesítményeivé. Minőségükkel, színvonalas kivitelükkel, rendezett, parkosított környezetükkel pedig egy igényes, jó minőségben szolgál­tató, megbízható vállalat képét sugallták.

A MÁV építészeti arculatának öröksége

A Magyarországon működő magánvasút-táraságok szinte mindegyike kialakította a fentieknek megfelelő, önálló építészeti arculatát. A magánvasutak államosítása után a Magyar Királyi Államvasutak (MÁV), a többi vasúttársasághoz hasonlóan, folytatta az indóházak és egyéb létesítményei típustervek szerinti megvalósítását. A MÁV két típustervsorozatot dolgoztatott ki, me­lyeknek fő- és mellékvonali változatai is voltak. A vasúttársaság épülettípusait modulrendszer jellemezte. Az épület méreteit a középső épülettömb egy- vagy kétoldali bővítésével alakították ki (1. ábra).

Az utasforgalom előtt megnyitott épületbelsőkben az alkalmazott burkolatok, a pénztár- és poggyászhelyiségek portáljai, továbbá a típusbútorzat (2. ábra) határozta meg az építészeti miliőt, amelyet az egységes felirati rendszer tett teljessé (3. ábra).

A szabványtervek kidolgozása és alkalmazása elsősorban a vasútvonalak kiépítésekor jelentkező tömeges építési igény és az egységes arculati megjelenítésre való törekvés eredménye. A típus vasúti épületek építésének fénykora ezért az 1850-es és az 1910-es évek eleje közötti időszak volt.