A korábbi alulfinanszírozott időszakhoz viszonyítva növekedett a fő- és mellékvonali vágánykorszerűsítések volumene. A különböző források felhasználásával kapcsolatos, továbbá az átépült vágányok hosszú távú, biztonságos üzemeltetésének követelményei indokolttá teszik a megvalósult munkák minőségét befolyásoló tényezők és a kivitelezési tapasztalatok áttekintését.
A Sínek Világa 2016/5. számában egy életciklus-szemléletű pályakarbantartási stratégia megalkotásának részeként már megfogalmaztuk a vasúti pálya élettartamát alapvetően meghatározó kezdeti állapot és az üzemeltetés korai időszakának fontosságát. Ezúttal ehhez kapcsolódva végigvesszük azokat a folyamatokat és tényezőket, amelyek mindenképpen hatással vannak a megvalósult vasúti pálya állapotára. Célunk, hogy az eddigi tapasztalatok közreadásával hozzájáruljunk az előfordult rendszerbeli hiányosságok kiküszöböléséhez.

A minőséget befolyásoló tényezők

Az új vagy használt anyagok felhasználásával történő átépítések, illetve a tervezhető karbantartás keretében végzett felújítások minőségét az alábbi kiemelt tényezők befolyásolják:

• a tervezés, kivitelezés, üzemeltetés alapját képező vasúti szabályozások korszerű­sége, használhatósága, hozzáférhetősége és az EU előírásainak való megfelelése;
• a tervezők felkészültsége, a tervek tartalmi és szakmai megfelelősége, az üze­meltetési tapasztalatok, az előzetes ál­lapotfelmérési eredmények és a vonalkategóriának megfelelő követelmények figyelembevétele a tervezés során;
• az előkészítő folyamatok (kivitelező kiválasztása, vágányzár és kiviteli technológia meghatározása, költség- és anyagbiztosítás stb.) szakszerűsége és időben történő elvégzése, használt anyagok elő­minősítése és megfelelő diszponálása;
• a kivitelezés technológiája és minősége, a felhasznált anyagok, szerkezetek megfelelősége és felújítása, a munkák közbeni módosítás lehetősége, tervezői ajánlások figyelembevétele;
• a kezdeti üzemeltetési feladatok (megosztott pályafelügyelet, átvételi mérések és eredmények kezelése, megelőző jellegű beavatkozások) kölcsönös érdekeken alapuló elvégzése, az emelt szintű karbantartás előírásainak megvalósítása, jótállási/szavatossági kötelezettség érvényesítése.

A fenti tevékenységek eredményeként megvalósuló minél kedvezőbb végeredmény megkívánja a folyamatokban részt vevő összes szereplőtől a kölcsönös és konstruktív együttműködést még akkor is, ha munkájuk során esetenként ettől eltérő szempontok is felmerülhetnek. Ha a feladatok, illetve a kivitelezés közben jelentkező hiányosságok kezelése nem így történik, akkor annak hatása az üzemeltetésben a vasúti forgalom indokolatlan zavartatásaként és a hibák későbbi megszüntetésekor jelentős többletköltségként jelentkezik.

Vasúti szabályozás

A továbbiakban, a teljesség igénye nélkül, áttekintjük a befolyásoló tényezők jelenlegi helyzetét, szándékunk szerint utalva a rendszerbeli problémák javításának szükségességére is.
A vasúti infrastruktúrára – elsősorban a pályára – vonatkozó szabályozások megfelelőségét annak rendszere, illetve a legfontosabb előírások felülvizsgálata alapján lehet megítélni.
A hazai vasúti szabályozási rendszert tekintve megállapítható, hogy alapvetően nem felel meg az EU hármas szintjének (EU, nemzeti, vállalati). Ennek egyik oka az, hogy a korábbi MÁV-utasítások még tartalmaznak olyan, az elvárások szerint ma már a nemzeti szabályozás körébe tartozó és minden pályaműködtető szervezetre egyaránt vonatkozó követelményeket, amelyek a megalkotandó létesítési, üzemeltetési szabályzatokba valók. Ennek érdekében egy projekt keretében megtörtént a több száz vasúti pályára és tartozékaira vonatkozó előírás szakmai felülvizsgálata és elkészült az ezek nyilvántartását, továbbá a hozzáférést biztosító számító­gépes rendszer is.
A MÁV szakemberei tesztelték a programot és a létrehozott adatbázist, a vélemények feldolgozására és átvezetésére hamarosan sor kerül. A közeljövőben ezek a szabályozások egyelőre a jelenlegi formájukban és tartalommal megfelelő jogosultság mellett hozzáférhetők lesznek, de a nemzeti szabályzatok létrehozása, illetve a vállalati előírások ennek megfelelő átalakítása az érintett állami és vállalati szervek, továbbá más szakmai szervezetek együttes feladata lesz.
A tervezés, kivitelezés, üzemeltetés alapját képező egyes hazai szabályozások (OVSZ, OKPVSZ, rendeletek, utasítások stb.) korszerűsége, EU-előírásoknak (irányelvek, átjárhatósági műszaki előírások, ajánlások, szabványok stb.) való meg­felelése eltérő. A használatuk sem egyszerű, hiszen több előírást kell egyszerre figyelembe venni az egyes tevékenységeknél. A továbbiakban célszerű áttekinteni a MÁV-utasítások sajátosságait, illetve az infrastruktúrákra vonatkozó ÁME-k (átjárhatósági műszaki előírások) és az OVSZ I. funkcionális, tartalmi összehasonlítását elvégezni.
Az utasítások – mint a vállalatirányítás elemei – a MÁV-csoport tagjaira nem kötelezőek automatikusan. Amennyiben adott utasítás hatályát a MÁV Zrt. mint alapító ki akarja terjeszteni a leányvállalataira, erre társasági jogi határozatot kell hozni.
Az utasítások kérdésében mind az anyavállalat, mind a leányvállalatok figyelembe veszik a függetlenség feltételét.
Az utasítások a vasúti pályát igénybe vevő vagy a pálya működtetésében, karbantartásában közreműködő harmadik félre nézve szerződéssel válnak hatályossá. A jelenleg érvényes MÁV vállalati szabályozási rendszert betűs, különböző főszámos, vezérigazgatói és szabályozásra jogosult vezetői rendeletek, technológiai utasítások, ma már nem kötelező érvényű MÁV vállalati szabványok alkotják. Az évtizedek során kb. 6000 ilyen belső utasítás készült, melyeket a vállalat, mint korábban monopolhelyzetben lévő pályaműködtető szervezet, saját kapacitással – szükség esetén külső közreműködő segítségével – hozott létre, ezek egy részét más pályaüzemeltetők (GYSEV, BKV) is felhasználták. A vasúti közlekedés biztonságát érintő vasúti szabályozásokat, jogszabályi felhatalmazás alapján, megalakulása óta a közlekedési hatóság hagyja jóvá.
A nemzeti szabályozás szintjén az országos közforgalmú és saját használatú vasutakra vonatkozó Országos Vasúti Szabályzat (OVSZ) I. kötete mint keretszabályozás tartalmazza a vasúti építmények, berendezések, járművek létesítésével, korszerűsítésével, üzemeltetésével, megszüntetésével kapcsolatos eljárások általános előírásait. Vannak még országos érvényességű egyedi előírások (pl. OKPVSZ), a részletek tekintetében ezeket egészítik ki egyebek között a MÁV-utasítások, de egy egységes szabályozási és tartalmi hierarchia korábbi kialakítása jelentősen megkönnyítette volna a felhasználók dolgát.
Megalakulása után az EU az európai ha­gyományos vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatósága érdekében irányelveket, majd ezek alapján szakterületenként/alrendszerenként átjárhatósági műszaki előírásokat tett közzé. Ezek alkalmazása a tagországok részére a transzeurópai törzshálózaton kötelező. Az érintett hálózati elemek megfelelőségét értékelni és hitelesíteni kell az EU vonatkozó szabályai szerint, míg az előírások alkalmazásának menetrendjére a tagországoknak nemzeti végrehajtási tervet kell készíteniük.
Hazánkban ezeknek az előírásoknak a bevezetését a hagyományos vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról szóló 103/2003. (XII. 27.) GKM rendelet írja elő, mely a fenti követelmények ismertetése és alkalmazási kötelezettségének rögzítése mellett 4. számú mellékletként tartalmazza az OVSZ I. vasúti infrastruktúrára vonatkozó rendelkezéseit.
Fentiek alapján tehát indokolt megvizsgálni, hogy a vasúti infrastruktúra legfontosabb elemeire (vasúti pálya, energiaellátás, irányító-ellenőrző és jelzőrendszerek) vonatkozó EU-s követelményeket a tartalmában azoknak megfelelő legmagasabb szintű hazai vasúti szabályozás, az OVSZ előírásai mennyiben elégítik ki. Az összehasonlításnál természetesen nem hagy­ható figyelmen kívül, hogy az OVSZ mint keretszabályozás használata során alkalmazni kell az azt kiegészítő, szerződéssel hatályossá váló alsóbbrendű részletszabályozásokat, utasításokat, szabványokat.
A szabályozási rendszer helyzetével, illetve felülvizsgálatával kapcsolatos általános megállapítások:

• A MÁV Zrt. vasúti infrastruktúrára vonatkozó szabályozásai alapvetően megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. A vállalat lehetőségeihez képest mindig is törekedett arra, hogy a magasabb szintű szabályozásokhoz, a szervezeti, technikai és technológiai változásokhoz igazodóan korszerűsítse utasításait, különös figyelemmel a vasúti közlekedés biztonságára. Ez a munka vállalati szinten (pl. a 2008–2010 közötti utasításkorszerűsítési projekt) vagy szakterületenként egy-egy fontosabb utasítás részleges módosításával, esetleg teljes átdolgozásával (vasúti alépítmény, hézagnélküli vágányok, kitérők létesítése és fenntartása, vágánydiagnosztika, biztosító- és távközlési berendezések karbantartása) történt, minden esetben a szakszolgálatok közötti szükséges szakmai egyeztetéssel.
• Megállapítható, hogy a vállalat szabályozásainak egy része (pl. forgalmi utasítások) korábbi monopolhelyzetéből adódóan országos hatállyal bírt, hiszen a MÁV volt az egyetlen pályaműködtető szervezet. Ugyanakkor különösen az infrastruktúra területén a régebbi, még nem korszerűsített, tehát elektronikus formában nem elérhető szabályozásokhoz a vasúti pálya működtetésében közreműködő partnerek nehezen fértek hozzá annak ellenére, hogy tevékenységük során alkalmazásuk kötelező. A vasúti közlekedés liberalizációját követően a kölcsönös átjárhatóság érdekében az alrendszerekre kiadott, a tagországok által bevezetett és részükre kötelező ÁME-k az irányadó szabályozások, tehát a többszintű vasúti szabályozás bevezetéséig a hazai szabályozás jelenlegi rendszere – mint azt említettük – nem felel meg az uniós elvárásoknak, emiatt korszerűsítésre szorul.
• Az infrastruktúrára, az energiára, az ellenőrző, irányító- és jelzőberendezésekre vonatkozó ÁME-k és a mindezen alrendszereket magába foglaló OVSZ I. funkcionális, egyszerűsített tartalmi összehasonlítása alapján az alábbi megállapítások tehetők (az összehasonlítás eredményének értékelésekor természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Országos Vasúti Szabályzatot több mint húsz évvel ezelőtt adták ki, és hatályát tekintve csak hazánkra vonatkozik).
• ÁME-k: Az EU-tagállamok hagyományos vasúti rendszerei közötti kölcsönös átjárhatóság érdekében alapvető követelményeket határoznak meg az alrendszerek (infrastruktúra, jármű, energiaellátás, ellenőrző-irányító és jelzőrendszerek, forgalomirányítás) kialakítására és karban­tartására, figyelemmel a közöttük lévő kapcsolódási pontokra. Az infrastruktúra, energia, ellenőrző-irányító és jelzőberendezésekre vonatkozó ÁME-k a vonalkategóriák figyelembevételével az alapvető paraméterekre funkcionális és műszaki előírásokat fogalmaznak meg, melyek koherenciáját a transzeurópai vasúti hálózaton igazolni kell, és azok az átjárhatósághoz kötelezően betartandók. A normál és széles nyomtávolságú hagyományos vágányrendszerre meghatározzák a kölcsönös átjárhatóságot biztosító rendszerelemeket és a rájuk vonatkozó részletes követelményeket, továbbá rögzítik az elemek megfelelőségének értékelési és EK hitelesítési szabályait, valamint az adott ÁME-k végrehajtásának előírásait. Az ÁME-k használatát ábrák, összefoglaló táblázatok, hivatkozott EN szabványok és mellékletek segítik.