A 6. ábra a vágány ideális viselkedését mutatja. A beruházás után romlik a geometriai minőség, amely a karbantartási intézkedések hatására javul, anélkül, hogy a kiinduló minőséget ismét elérné. Egy adott időszak után a kritikusnak definiált állapot kialakulása már nem akadályozható meg, a felújítás szükségessé válik. A felépítmény ezen életciklusából adódik az élettartamköltség már statisztikailag leírt felosztása (piros: teljes éves költség, zöld: értékcsökkenés, kék: üzemzavarási költség, narancs: karbantartási költségek), s abban a pályafelügyelet költségeit nem vették figyelembe. Nagy forgalmi terhelésű fővonalakra vonatkozóan a kiindulási minőség (beruházási stratégia), illetve a különböző karbantartási változatok hatását kiértékelve megmutatkozik a magas minőségre alapozott stratégia alkalmazásának szükségessége.
1. változat: a kiinduló minőség enyhe csökkentése. Az alacsony minőségi szint – a megfelelő karbantartás ellenére – csökkenti az élettartamot, s emiatt az élet­ciklusköltség nő (7. ábra).

2. változat: lemondás a műszakilag szükséges alépítmény-felújításról. Egy olyan vágány, amely nem kielégítő teherbírású alépítményen fekszik, már a kezdeti süllyedések után rossz minőséget mutat, és erőteljes forgalmi igénybevétel esetén romlása nagyon gyors lesz, így gyakori karbantartási beavatkozásokat kíván, és a legrosszabb esetben csupán 50%-át éri el a jó alépítményen fekvő vágány szokásos élettartamának. Az élettartamköltségek ilyen esetekben a jó alépítményű vágány költségeinek kilencszeresére (!) emelkedhetnek (8. ábra).
3. változat: az élettartam növelése lassújelek megtűrésével. Bár ezzel a stratégiával az élettartam növelhető, ami által az értékcsökkenési leírás mérsékelhető, mégis ezt a pozitív hatást a törzshálózaton az erőteljesen emelkedő üzemzavarási költségek kioltják (9. ábra).

4. változat: a karbantartás csökkentése. Ez a stratégia egyrészt gyors megtakarításokat eredményez, másrészt rövidíti az élettartamot, és azzal növeli az élettartamköltségeket (10. ábra).
Valamennyi példa bemutatja a negatív következményeket és az eltérő megoldások növekvő élettartamköltségeit, amelyek a rövid távú megtakarítások mellett a minőség romlását okozzák. Mit lehet ezekből a példákból tanulni?

1. A vágány túlságosan „türelmes”, nem reagál azonnal az elégtelen mértékű gondozásra.

2. A vágánynak azonban hatalmas az „emlékezőtehetsége”. Megjegyzi a nem kielégítő gondozást.

3. És amikor a vágány reagál, akkor a további beavatkozás szempontjából már túl késő…