A cikk szerzője:

Prof. Peter Veit
TU Graz

A vasúti pályák fenntarthatóságáról

A vasúti pályák üzemképességének feltétele a folyamatos karbantartás. Ám a nagy forgalmú vonalakon a forgalom folyamatos fenntartása és ezzel egy időben a karbantartási munkák elvégzése egyre nehezebb feladat. Ez csak a vasúti pálya elemeinek és teljes pályaszerkezetének olyan kialakításával teljesíthető, amely révén a forgalomból adódó műszaki igények mellett a fenntartás gazdaságosan elvégezhető. Az időszakos pályamérési adatok elemzése azt bizonyítja, hogy a pályaminőség javításának feltétele a pálya fenntarthatósága. A cikk a vasúti pálya viselkedését tárgyalja, valamint a vágányfenntartási stratégia költségkihatásait elemzi. Emellett kitér az Ausztriában 2009-ben szabványos megoldásként bevezetett aljpapucsos betonaljak műszaki viselkedésére és gazdasági hatékonyságára is.


A 6. ábra a vágány ideális viselkedését mutatja. A beruházás után romlik a geometriai minőség, amely a karbantartási intézkedések hatására javul, anélkül, hogy a kiinduló minőséget ismét elérné. Egy adott időszak után a kritikusnak definiált állapot kialakulása már nem akadályozható meg, a felújítás szükségessé válik. A felépítmény ezen életciklusából adódik az élettartamköltség már statisztikailag leírt felosztása (piros: teljes éves költség, zöld: értékcsökkenés, kék: üzemzavarási költség, narancs: karbantartási költségek), s abban a pályafelügyelet költségeit nem vették figyelembe. Nagy forgalmi terhelésű fővonalakra vonatkozóan a kiindulási minőség (beruházási stratégia), illetve a különböző karbantartási változatok hatását kiértékelve megmutatkozik a magas minőségre alapozott stratégia alkalmazásának szükségessége.
1. változat: a kiinduló minőség enyhe csökkentése. Az alacsony minőségi szint – a megfelelő karbantartás ellenére – csökkenti az élettartamot, s emiatt az élet­ciklusköltség nő (7. ábra).

6. ábra. A vágány ideális viselkedése

7. ábra. A kiinduló minőség enyhe csökkentése
2. változat: lemondás a műszakilag szükséges alépítmény-felújításról. Egy olyan vágány, amely nem kielégítő teherbírású alépítményen fekszik, már a kezdeti süllyedések után rossz minőséget mutat, és erőteljes forgalmi igénybevétel esetén romlása nagyon gyors lesz, így gyakori karbantartási beavatkozásokat kíván, és a legrosszabb esetben csupán 50%-át éri el a jó alépítményen fekvő vágány szokásos élettartamának. Az élettartamköltségek ilyen esetekben a jó alépítményű vágány költségeinek kilencszeresére (!) emelkedhetnek (8. ábra).
3. változat: az élettartam növelése lassújelek megtűrésével. Bár ezzel a stratégiával az élettartam növelhető, ami által az értékcsökkenési leírás mérsékelhető, mégis ezt a pozitív hatást a törzshálózaton az erőteljesen emelkedő üzemzavarási költségek kioltják (9. ábra).

9. ábra. Az élettartam növelése lassújelek megtűrésével
4. változat: a karbantartás csökkentése. Ez a stratégia egyrészt gyors megtakarításokat eredményez, másrészt rövidíti az élettartamot, és azzal növeli az élettartamköltségeket (10. ábra).
Valamennyi példa bemutatja a negatív következményeket és az eltérő megoldások növekvő élettartamköltségeit, amelyek a rövid távú megtakarítások mellett a minőség romlását okozzák. Mit lehet ezekből a példákból tanulni?

1. A vágány túlságosan „türelmes”, nem reagál azonnal az elégtelen mértékű gondozásra.

2. A vágánynak azonban hatalmas az „emlékezőtehetsége”. Megjegyzi a nem kielégítő gondozást.

3. És amikor a vágány reagál, akkor a további beavatkozás szempontjából már túl késő…

A cikk folytatódik, lapozás:« Előző1234Következő »
A teljes cikket megtalálja a folyóirat 2015 / 2. számában.
Ha szeretne rendszeresen hozzájutni a legfrisebb számokhoz, fizessen elő a folyóiratra.
A hozzászólások megtekintéséhez vagy új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!
Sínek Világa A Magyar Államvasútak Zrt. pálya és hídszakmai folyóirata
http://www.sinekvilaga.hu | ©