A mendei katasztrófa

Szinte napra pontosan 5 évvel a pa­lá­dics­pusztai szerencsétlenség után, 1968. de­cember 22-én vasárnap, két nappal szenteste előtt Mende és Tápiósüly (1970-től egyesült végérvényesen Tápiósáppal Sülysáp néven) között, a pusztaszentistváni őrháztól kb. 150 m-re a 254/5. szelvényben több emberéletet követelő vasúti összeütközéses baleset történt. A karácsonyi csúcsforgalomban a Budapest-Keleti pályaudvarról 16 óra 15 perckor Békéscsabára induló 6616/a számú, 8 zsúfolt kocsi­val közlekedő ünnepi mentesítő személy­vonat 17 óra 5 perckor nem tudta már elkerülni az összeütközést az 5565. számú, Budapest felé 53 kocsival haladó, 1227 tonnás tehervonattal [1]. Az összeütközés következtében a személyvonat 424 142 számú gőzmozdonya és az első két személykocsija kisiklott, súlyosan megrongálódott, az ott utazók közül többen meghaltak, illetve megsérültek. A teherszelvény M62 056 pályaszámú dízelmozdonya [2] és 11 teherkocsija darabokra tört, további kettő roncsolódott (1. kép). A legelső hírek még csak 6 elhunytról és 30 sebesültről szóltak.

Egy helyszíni tudósító így írt az esetről: „Ezt a kis katlant most az esti órákban sűrű köd tölti meg. És zaj, gőz, süvöltés, motorok dübörgése, emberek furcsa, szaggatott kiáltozása, valami zűrzavaros, pokoli lárma. A sínpár bal oldalán jeges, csúszós sárban, ködben és sötétben emberek – vasutasok, katonák, rendőrök, tűzoltók, magas rangú tisztek és egyszerű mendei parasztok – botorkálnak. Velük lépegetek, csúszkálok. Előttem néhány lépésnyire dr. Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója. Mögöttem magas rangú rendőrtisztek és 18-19 évnél nem idősebb szovjet kiskatonák. A ködben és a sötétben szinte lehetetlen megállapítani: mi ez az alaktalan, hatalmas törmelékhalom a vasúti sínen. A személyvonat 424-es mozdonya összezúzódva, a sínek fölé emelkedve, valósággal belefúródott a vele szembejövő tehervonat Diesel-mozdonyába. A személyvonat első két kocsija összeroppant. A legelső kocsi teljesen becsúszott a mozdony alá. A tehervonat rakománya – ócskavas, gépalkatrészek, sörösüvegek, tojástartók – elborítják a vágány környékét. A teherkocsik égnek ágaskodó kerekekkel egymás hegyén-hátán...” [2]
A mentők, tűzoltók, katonák, rendőrök, önkéntesek és a helyi lakosok azonnal hozzáláttak a műszaki mentéshez, amit a sűrű köd, később az ónos eső nehezített [3] (2. kép). Legalább 300 vasutas is dolgozott a helyszínen három 120 t-s daruval (3. kép). Óriási roncshalmaz állt a síneken és a töltésen. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter is a helyszínre sietett.

Az érintettek azonosítása is elkezdődött, a sebesülteket budapesti kórházakba szállították mielőbbi szakszerű ellátás céljából.
A Budapest és Újszász közötti forgalmat időlegesen vonatpótló autóbuszokkal oldotta meg a MÁV, illetve a távolsági vonatok kerülő útirányon, Cegléden át közlekedtek [3]. A szerencsétlenség okainak vizsgálatát a hatóságok azonnal megkezdték. Pirkadatra rajzolódott ki igazán a baleset súlyossága, a halottak száma 35-re, a sebesülteké 55-re emelkedett. A személyvonat gyermekkocsiját érte a legnagyobb kár, szinte teljesen összeroncsolódott [4]. E szerelvény mozdonyvezetője, az 54 éves Papp László és a figyelőfűtő, Csüllög Endre, mivel leugrottak a szerelvényről, túlélték az ütközést, de súlyos sérüléseket szenvedtek. Patai I. Ferenc tüzelőfűtő a rázuhant szén miatt elhunyt. A jobb vágányon csak 22 óra, míg a balon 27 és fél óra után indulhatott újra a forgalom [5].