A grafikonok vizsgálata során nyert tapasztalatok tükrében a termikus modell kialakításával kapcsolatban arra a következtetésre jutottunk, hogy a fajhő és a sűrűség hőmérsékletfüggése a modell által szolgáltatott eredményekre elhanyagolható mértékű hatást gyakorol. Ennek belátása azért célszerű, mivel így a modell kialakítása lényegesen egyszerűbbé válik. Ezt bizonyítandó mutatjuk be a 13. és 16. ábrát. A 13. ábra szemlélteti azt az esetet, amikor a fajhő és a sűrűség a hőmérséklettől függő mennyiség, míg a 16. ábra azt az esetet, amikor a sűrűség értéke 2300 kg/m3 és a fajhő értéke 1000 J/kgK. Mindkét esetben a hővezetési tényező a hőmérséklettől függő mennyiség a cikk első részében bemutatott alsó határgörbe szerint. Az alkalmazott tűzgörbe a RABT-ZTV közúti görbe.
Látható, hogy a két ábra közötti különbség elhanyagolható, így a termikus modellek kialakítása során javasolható a vizsgált paraméterek hőmérséklettől független konstans számításba vétele.
Megvizsgáltuk azt is, hogy miképp reagál modellünk a felső határgörbe szerinti értékek figyelembevételére a hővezetési tényező esetén. Ebben az esetben a sűrűség és a fajhő is hőmérséklettől függő mennyiség. A kapott eredményt a 17. ábra szemlélteti. A kapott eredmények alapján belátható, hogy a felületi hőmérsékletben nem történt változás, míg a belső zónákban kismértékű többletfelmelegedés tapasztalható. Eredményeink alapján tehát egyértelmű, hogy a felső határgörbe szerinti számítás a biztonság javára tett közelítést jelent.
Azt a közelítő esetet is megvizsgáltuk, hogy miképp változnak az eredmények, ha csak a hővezetési tényező értékét tekintjük konstansnak, amelyre 1,6 W/mK értéket vettünk fel. Ezt az esetet a 18. ábra szemlélteti.
Látható, hogy a felületi hőmérséklet esetén különbség nem tapasztalható, ellenben a belső zónákban mintegy 200 °C-os többletfelmelegedés tapasztalható, amely erősen a biztonság javára tett közelítésnek tekinthető. Nagyfokú bizonytalanság esetén ez a megközelítés alkalmazható, ellenben egyéb esetekben jelentős túlméretezéshez vezethet.
A 13., 16–18. ábrákon látható hőmérséklet-eloszlások alapján belátható, hogy egy R120 perces tűzkitét esetén nem elégséges csak a 120 perces hőmérséklet-eloszlás vizsgálata, mivel a beton­acélok szempontjából akár korábban is határállapotba kerülhetünk. Ennek fényében a lehűlési szakasszal rendelkező tűzgörbék esetén nagyfokú óvatossággal kell eljárni a tervezés során.

Annak mérlegelésére, hogy egy lehűlési szakasszal rendelkező tűzgörbe esetén feltételezhetően hogyan alakul tűzkitét során a károsodás, valamint mekkora maradó szilárdság várható a tűzhatást követően, érdemes megrajzolni azt az időtől független grafikont, amely az adott mélységekhez az ott kialakuló maximális hőmérsékleti értékeket rendeli.