Területünkön a 20-as számú vasútvonal két jelentősen leromlott állapotú alépítményhibás pályaszakasz helyreállításának előzményeit és a kivitelezés megvalósulását ismerteti az alábbi írás.
A Székesfehérvár–Veszprém és a Veszp­rém–Kiscell vasútvonal 1872-ben épült a vasúti kapcsolat megteremtése céljából Győr–Szombathely–Szentgotthárd vasút­vonalon keresztül Grazcal. A pályát leg­utóbb 1985-ben ágyazatrostáló gépes tech­nológiával építették át, villamosítása 1999-ben valósult meg, alépítményi szempontból érdemi beavatkozás nem történt.
A Székesfehérvár–Boba vonalszakasz a 20-as számú vasúti fővonal európai jelentőségű, nemzetközi vasúti törzshálózat (V. korridor) része. A pálya sebessége 100 km/h, kivételt képez a Hajmáskér–Pét­fürdő, illetve a Herend–Ajka közötti 80 km/h-s szakasz. A tengelyterhelés 210 kN, korlátozás nélkül. A felépítmény mára teljes hosszon hézagnélküli.
A Székesfehérvár–Boba vonalszakasz rekonstrukciós munkáinak kivitelezésére a NIF Zrt. engedélyezési terveket készíttetett, a Nemzeti Közlekedési Hatóság pedig 2016-ban kiadta az építési engedélyt. A kivitelezés azonban máig sem valósult meg.
A két leromlott állapotú alépítményhibás pályaszakasz jellemzői:

Veszprém–Herend közötti vonalszakasz

Az 562+00–567+00 hm-szelvények közötti pályaszakasz magassági vonalvezetése dombvidéki jellegű. A 2000-es évek közepétől a felépítményben nagymértékű torzulás jelentkezett. Az ágyazat vastagsága az ív külső oldalán 45 cm, az ív belső oldalán ~80 cm-re növekedett, az ív belső és külső oldalán féloldali süppedések, vissza­térő síktorzulások és irányhibák alakultak ki (1. ábra). Az 1,80–2,80 m magasságú töltés padkája jelentős mértékben deformálódott. A romlási folyamat következtében 2015-ben állandó sebességkorlátozást kellett bevezetni 80/60, 80/40 km/h lépcsőkkel, illetve időszakosan – 2006 és 2017 között több alkalommal – 60, 40 és 20 km/h ideiglenes korlátozás történt az alépítményi hibák miatt, melyeket FKG szabályozással és zúzottkőpótlással csak időlegesen lehetett javítani.

A 2016. évi geotechnikai feltárások szerint a töltés anyaga nagyobb részben közepes, kövér agyag, esetlegesen térfogatváltozó kövér agyagfoltszerűen mésziszaprétegek fordultak elő, az ágyazat alatt ~70 cm vastag salakos feltöltéssel. A fagyérzékeny anyagú töltés rézsűjén a fagyhatásból eredő károk jelentkeztek. A csapadékos időszakokban a kiszáradt, megrepedezett töltésbe nagy mennyiségű víz szivárgott be, emiatt a töltés állékonysága rohamosan csökkent. A torzult töltésprofil helyreállítására, illetve állékonyságának megteremtésére az alkalmatlan salakanyagok eltávolítását, valamint a bennmaradó rétegek teherbíró képességének megnövelését írta elő a kiviteli terv, az altalajt áztató és a földmű szilárdságát csökkentő felszíni vizek elvezetésével egyidejűleg (2. ábra).