A fenti táblázat jól mutatja, hogy egy tűzihorganyzott acélszerkezetnek mekkora a korróziós tartaléka. A piaci igények szinte minden esetben a minél vékonyabb – a szabványnak még éppen megfelelő – rétegvastagságot jelentik.

Hibahelymentesség

A megrendelőknek ugyanolyan fontos a hibátlan védőréteg, mint bármelyik másik igénypont. A felhasználhatóság értékelésénél a megrendelőknek alapvetően három dolgot kell mérlegelniük. Ezek a következők: 

1. A védőréteg korróziós képességei
2. A bevonat külleme
3. A réteg felületi állapota

Az acél felületén kialakult védőfilmnek folytonosnak kell lenni, és nem lehetnek a felületén a védőképességet negatívan befolyásoló szennyeződések. A be­vonás technológiájából kö­­vet­kezik, hogy a munkadarabokat valamilyen módon fel kell függeszteni szállítótraverzekre (gerendákra), ezt készülékekkel, esetleg acéldrótokkal tudják megtenni (10. ábra), ezek nyomait – amennyiben a felhasználhatóságot korlátozzák – a horganyzóüzemben kell letisztítani. Gyakran gondot okoz, ha az acél­szerkezet tervezője, gyártója nem megfelelő nagyságúra tervezi, vagy rossz pozícióba helyezi el a hor­ganyzástechnológiai nyí­lásokat. Ilyenkor a be­vo­nó­műben ko­moly feladatot jelenthet a meg­folyások, felvastagodások el­távolítása, ami minden esetben költséges kézi beavatkozást igényel (11., 12. ábra).

Ha a védőréteg folytonossága valami miatt megszakad (pl. festékes felület), akkor az üzemben – megfelelő felület-előkészítés után – javítófestéssel látják el a termékek érintett részeit. Az utóbbi években egyre inkább előfordul, hogy a horganyfelületet még utólag lefestik (duplex bevonat). Ilyenkor erről a bevonást végző vállalatot tájékoztatni kell, és a felek megállapodhatnak az esetleges javítások módjáról.