3. HC hibák csökkentése

A HC hibák (sínfej-hajszálrepedések) csök­­kentése, illetve megakadályozása el­érhető a megfelelő sínmegmunkálással (elsősorban köszörüléssel) a vonal terhelése, az ívsugár, a sínminőség stb. függvényében. Ezt a járulékos köszörülési igényt a saját mérési eredményeink és a nemzetközi összehasonlítások egybevetéséből határoztuk meg, és ez most az aktuális karbantartási stratégia részét képezi. A sínek hosszabb hasznos élettartama miatt már néhány éven belül amortizálódik a köszörülés költsége. A 4. ábrán látható a beavatkozás legkésőbbi időpontja, amikor még meg lehet előzni a nagyobb ráfordítással járó munkákat, például a síncserét.

Összefoglalás

A karbantartás gazdasági optimalizálása ér­dekében szükséges külön-külön mutató­számokat meghatározni az állapotra és az infrastruktúra állagára. A megalapozottabb adatok és mérési technológiák, illetve kiértékelési eljárások segítségével az eddigieknél pontosabban lehet megállapítani a felépítmény minden elemének állapotát, és prognózist adni a fennmaradó hasznos élettartamra.
A javítási tevékenységek összehangolása a felújítás tervezésével az infrastruktúra-gazdálkodás szempontjából központi, műszakilag iránymutató fontosságú.
A vasúti infrastruktúra – és a vasúti pálya – egyik különlegessége a létesítmények hosszú hasznos élettartama. A hasznos élettartamok a létesítmények egyes részei­nek megfelelő tevrvezése és az ehhez megfelelően alkalmazkodó karbantartás útján érhetők el. A hasznos élettartam vége felé általában megnövekedik a javítási igény. A gazdaságilag az élettartam végét akkor értük el, amikor a létesítmény javítása, karbantartása költségesebb, mint a felújítás.
A vágány felépítményét több szerkezeti elem alkotja: a sínek, a kapcsolószerek, a keresztaljak, a zúzottkő ágyazat és a védőréteg. Mindegyik szerkezeti elemnek más-más a hasznos élettartama. Ha ezek fennmaradó hasznos élettartama nem tér el nagyon egymástól, akkor a vágányt, mint létesítményi egységet egy menetben célszerű teljesen felújítani. Ha azonban a komponensek állaga a felújítandó rész kivételével még kielégítő, akkor nincs szükség teljes felújításra. Ebben az esetben a részbeni felújítás jelenti a gazdaságilag ésszerű megoldást. A vágány karbantartásánál ezt síncserével, aljcserével, ágyazatrostálással, illetve alépítmény-javítással lehet elérni.
A komponensek fennmaradó hasznos élettartamának szisztematikus feldolgozása szolgáltatja a felújítási volumen életciklusköltségekre épülő kiértékelésének alapját. Ebben az összefüggésben mindig felmerül a kérdés, hogy mi az ésszerűbb, a részbeni vagy a teljes felújítás? A fenti eljárásmód megvalósítása a létesítmények felújításánál lehetővé teszi a lé­tesítményállomány optimális kihasználását. E módszer gazdaságosságát az ÖBB számára egyebek között a sebességkorlátozások csökkenése is bizonyítja.
A vágányhoz tartozó létesítmények felújításának megfelelő időpontja tehát az egyes szerkezeti elemek fennmaradó hasznos élettartamának gazdasági elemzéséből adódik. A felépítmény felújításának tervezésekor ezenkívül figyelembe kell venni az üzemeltetői szempontokat is, így például az üzemakadályoztatási költségeket, illetve több felújítandó szakasz összevonását egy nagyobb projekt keretében.

Fordította: Molnár Boglárka, Walshe Zsuzsanna