3. Elcsúszás miatti tönkremenetel és a külpontosság ellenőrzése (GEO teherbírási határállapot)

Amennyiben a terhelőerő az alapozási síkra nem merőleges (ez a felsővezeték-tartó oszlopok alapozásánál mindig így van), akkor ellenőrizni kell az „elcsúszási ellenállást”. Most a következő egyenlőtlenség teljesülését kell kimutatni:
H_d  ≤ R_d + R_pd
H_d: az alapsíkon működő vízszintes erők eredőjének tervezési értéke, itt kell szerepeltetni az alaptestre működő valamennyi aktív földnyomási értéket is. Az aktív földnyomások az alaptest pálya felőli oldalára működnek.
R_d: az alapsíkon fellépő nyírási ellenállás tervezési értéke, ami drénezetlen viszonyok esetén az alábbi összefüggésből adódik:

A_o a nyomott alapfelület, cuk a dré­ne­zet­len nyírószilárdság karakterisztikus értéke, γRh pedig a nyírási, elcsúszási ellenálláshoz rendelt A5. táblázatban szereplő parciális tényező.
A széllökések miatt előfordulhat, hogy az alap és talaj között hézag keletkezik, melynek következtében víz vagy levegő juthat az alapfelület és a talaj közé, ezért még a következő korlátozást is be kell tartani: R_d  ≤ 0,4 ∙V_d
Rpd : az alaptest mozgási irányában, az oldalfalon fellépő földnyomási ellenállás (passzív földnyomás), ha a mozgás iránya a rézsű felé mutat, akkor a passzív föld­ellenállást most is a (3) egyenletből számítjuk.
Drénezett viszonyok esetén az

A V_k az alapra működő függőleges erők eredője, de csak olyan esetleges hatások vehetők benne figyelembe, amelyek a Hd -vel együtt bizonyosan működnek.
δk a talaj hatékony súrlódási szögéből számítható, helyszíni betonozásnál azzal egyenlő, előregyártott sima felületeknél annak 2/3-ával vehető figyelembe.
A vízszintes erők nemcsak elcsúszást, hanem ha magasan működnek, akkor külpontosságot is okoznak. Az MSZ EN 1997-1 előírja, hogy külön óvintézkedések szükségesek, ha az alapsíkon átadódó erő külpontossága derékszögű négyszög alaprajzú alapok esetén a szélesség 1/3-át meghaladja. Az e ≤ b/4 egyenlőtlenség teljesülése azt a feltételt is biztosítja, hogy legalább az alapfelület fele nyomott lesz.

4–5. Tartószerkezet és a talaj együttes tönkremenetele, tartószerkezet törés az alapok mozgása miatt (STR teher­bírási határállapotok)

A síkalapok tartószerkezeti határállapotának (STR határállapot) ellenőrzésekor merev alaptestek esetében MSZ EN 1997-1 szerint szabad lineáris talpfeszültség-eloszlást feltételezni. A beton és vas­beton alaptesteket erre a feszültségeloszlásra kell ellenőrizni.
Az agresszív környezetbe kerülő beton- és vasbeton alapokat az MSZ 4798-1:2004 szabvány 4.1. pont 2. táblázata szerint kell besorolni a megfelelő kitéti osztályba, és a védekezést e szerint kell megtervezni.
Nagy terheléseknél előfordulhat, hogy a méretezésből kiadódó nagy méretek miatt az alaptest betonozáskor tömegbetonnak minősül. Ilyen esetekben az előkészítésre és a betonozásra elő kell írni a következőket:

• A betonhoz alacsony kötéshőjű cementet kell használni;
• A betonösszetételt a lehető legalacsonyabb v/c tényezővel kell megtervezni;
• A lehető legnagyobb szemcseméret alkalmazása Dmax = 32 mm helyett Dmax = 50 mm;
• Az egy rétegben elterített betonréteg vastagságának korlátozása vmax ≤ 80 cm;
• Az alsó rétegek kötésének késleltetésével biztosítható a legfelső réteggel való összevibrálás;
• Gondos utókezelés;
• Szükség esetén hűtött adalékanyagot kell bekeverni;
• Szükség esetén hűtőcsövek elhelyezése a betonozott tömb belsejében, és abban hűtővíz cirkuláltatása;
• Ha szükséges, betontechnológus bevonása a betonozási munka megtervezésébe és előkészítésébe.

Az MSZ EN 1997-1 előírja, hogy ellenőrizni kell az alapok vízszintes és függőleges mozgáskülönbségeit, hogy ezek ne okozhassanak tartószerkezeti törést (STR határállapot-túllépést) az alátámasztott tartószerkezetben. Ennek a határállapotnak főleg vázszerkezetes épületek, csarnokok esetében van jelentősége.
Az egymást követő felsővezetéki oszlopalapok túlzott mértékű mozgáskülönbsége (süllyedés- és billenéskülönbség) az alátámasztott felsővezeték káros mozgását vagy tönkremenetelét, esetleg szakadását okozhatja.
Ennél a vizsgálatnál a süllyedést (sd) és az eltolódást (xvd) a hatások tervezési értékéből kell számolni. E határállapot ellenőrzése a felsővezetéki tervező és a geotechnikai tervező együttműködésben végzett feladata.