A biztosítóberendezés az egyidejűleg csak egyirányú közúti közlekedésért is felel. A hídon nincs vasúti foglaltságérzékelés – valószínűleg itt sem üzemelne megbízhatóan sínáramkör, így tengelyszámlálóra lenne szükség –, de „közúti” sem, emiatt a híd kiürülését távcsővel ellenőrzi a sorompókezelő.
A híd mindkét végén van egy-egy fel- és lehajtó sorompó, a felhajtó ágban természetesen közúti fényjelzőkkel. Egyidejűleg csak az azonos közúti irányhoz tartozó fel- és lehajtó csapórudak lehetnek nyitva. Közúti irányváltáskor függésként ellenőrizzük, hogy mind a négy csapórúd le van-e csukva.
Vonat közlekedése előtt a hidat a forgalmi szolgálattevőnek be kell járnia. Ennek ellenőrzésére az őrhellyel ellentétes oldalon van egy kezelőkészülék, amelyen egy nyomógombos kezeléssel kell a bejárást nyugtázni. Csak ezután, illetve mindkét irányból lecsukott fel- és lehajtó csapórudak esetén lehet a fedezőjelzők egyikét szabadra vezérelni. A híd körzetében vasúti foglaltságérzékelés csak a fedezőjelzők önműködő megálljra kapcsolására szolgál. A híd biztosítóberendezésének van egy ún. automata üzemmódja is, amely a vonat kihaladása után önműködően engedélyezi a közúti forgalmat, de szigorúan csak a vonat irányával megegyező irányban. Azaz, ha a vasúti fedezés hamisan oldódna fel, akkor sem fordulhat elő a hídon vasúti és közúti jármű szembeközlekedése.
Ehhez a megoldáshoz hasonló üzemelt a bajai Duna-hídon annak átépítéséig (3–6. ábra).