A hidak és az ETCS…

Nem is gondolnánk, hogy az ETCS-szel a hidász és a biztberes kollégák újabb határfelületet kaptak: az ETCS (Egységes Európai Vonatbefolyásoló Rendszer) a pálya-jármű kapcsolatát fix pontokon biztosító, a vágánytengelyben elhelyezett balízok – információátvitel szempontjából – „nem kifejezetten kedvelik” az acélszerkezetű hidakat.

A balíz ugyanis úgy működik, hogy amikor a jármű a balíz fölé érkezik (annak ún. kapcsolati zónájába), akkor a jár­mű­antenna a balíz vezetőiben áramot indukál, ezzel biztosítva a balíz számára a működéshez szükséges villamos energiát. Így a balíz is létrehoz egy mágneses mezőt, amelyet a járműantenna érzékel.
Erre az energia- és információátadásra lehetnek zavaró (elnyelő) hatással a balíz környezetében elhelyezkedő nagy kiterjedésű fémes tömegek. Egy híd mindenképpen ilyen fémes tömegnek minősül, ezért a vonatnak még a híd előtt időben értesülnie kell arról, hogy a balízátvitelt ki kell kapcsolni. Ennek az információnak a továbbítására egy önálló – kifejezetten a hidak miatt kidolgozott – pálya-jármű információcsomag (packet 67) szolgál, amelyet természetesen még a híd előtt telepített balízokba kell programozni. Ebben az információcsomagban megadható – akár több szakaszra is – a nagy fémes tömegek száma, hossza, azaz a balízos információátvitelből kizárt körzet (7., 8. ábra).