Maglód, vasúti hídháttöltés alépítményi állapotának vizsgálata

A maglódi vasúti híd háttöltésén kisebb felszíni süllyedés történt. Ennek okát, tel­jes töltésmagasságban, csak több geofizikai módszer együttes alkalmazásával tudtuk kimutatni. A felszínközeli rétegeket radarral, a töltés mechanikai állapotát szeizmikus tomográfiával, a töltés teherviselő alapozását pedig geoelektromos ellenállásmérésekkel vizsgáltuk. A vizsgált hossz a hídfőtől számítva 20-30 m volt a Maglódhoz közelebbi oldalon.
A radarmérést a Sensor & Software Noggin berendezéssel végeztük, amely kis mérési szakaszokon gyalogmenetben is használható, ugyanakkor, bár az adatai digitálisan nem feldolgozhatók, a felbontóképessége nagyon jó. A mérés behatolóképessége 2 m volt. A 13. ábrán bemutatjuk a töltés bal oldali szélén mért szelvényt, amelyen a zöld szín a radarmérés szempontjából követhető réteghatárt jelent, a kék elnedvesedett zónát, a szaggatott piros jelleghatárt, a piros hiperbola diffrakciót jelez a közegben.

A töltés ellentétes oldalán mért radarszelvények jellege eltérő talajszerkezetet mutat. A déli oldalon a szerkezet kevésbé zavart, különösen a szelvény második felében, reflexióban dúsabb, szemcsésebb talaj meglétére utal.
A szeizmikus tomográf mérések műszaki leírását, eredményeinek értelmezését korábban már ismertettük a Sülysáp–Tápiószecső feladatnál. Itt, a mérési síkot alkotó, a szeizmikus átvilágítás forrás- és vevő pontjai egymással szemben a töltéskorona ellentétes oldalán a koronaélen és alatta 2 m-rel helyezkedtek el. A két „átvilágítás” így a töltéskorona és az alatta kb. 2 m-rel lévő összlet környezetét képezte le. A sebességtérképeket a 14. ábrán mutatjuk be.

A töltés mechanikai tulajdonságait, nagy energiaelnyelő képességén kívül, a nyíróhullám-sebességek 100–200 m/s-os tartományba eső értékei is mutatják. Az ábrán a kék szín feltöltésekre jellemző, laza töltésanyagot mutat, amelynél az N értékei nem érik el az N = 10-et, a legna­gyobb sebességek esetében, pedig az N = 30-at. (Az N érték a dinamikus szondázás ütésszámát jelenti.) Egy megfelelő felépítésű töltésen legalább 30 vagy afölötti értékeket kellene mérni. A töltés állaga ott a legjobb, ahol a süllyedés miatt a zúzottkövet folyamatosan utántöltötték, azaz a háttöltés elején. Ez a hatás, de az egykori süllyedés hatása is alig látszik az alsó tomográf szelvényen, a süllyedés tehát feltehetően megállt. A tomográf képen ferdén áthúzó kis sebességű sáv jelenléte azonban felettébb aggasztó.

A geoelektromos fajlagos ellenállásméréseket a töltéskorona oldalában félmagasságban és a töltés aljában végeztük azért, hogy megkeressük a süllyedés esetleges mélyebb okát. Homogén töltésanyagot feltételezve ugyanis a nagy fajlagos ellenállású helyek kiszáradt, inkább durvaszemcsés talajt, míg kis fajlagos ellenállás esetén nedves, agyagos, iszapos talajt jelentenek. A töltés bal és jobb oldalán mért szelvények jellege eltért egymástól. Közös volt a szelvényekben, hogy a felső kiszáradt réteg viszonylag nagy fajlagos ellenállású, a kiszáradt felső réteg hatását tükrözve. A megsüllyedt helyen nedves, kis fajlagos ellenállású anyagot találtunk. A 15. ábrán az egyik, a töltés félmagasságában mért szelvényét mutatjuk be mintának.

Töltésvizsgálat Dabronc, Marcal-híd környékén

A feladat a Zalaegerszeg–Ukk vasútvonalon a Marcal-híd csatlakozó töltéseinek és alapozásának geofizikai mérésekkel történő állapotvizsgálata volt. Az előző hídháttöltés vizsgálatához hasonlóan itt is több módszert alkalmaztunk: egyenáramú geoelektromos mérést, valamint bemerülő hullámos, vonal menti és területi szeizmikus tomográf méréseket.
A híd és a mérés a 16. és 17. ábrán látható.
A töltés- és alapozásvizsgálatra azért volt szükség, mert itt egy régi töltéshez új töltésszakaszt toldottak, és mivel a töltéstest süllyedése és mozgása az elvárható konszolidációs időn túl is fennállt, ennek okát kellett megtalálni.

Az elektromos fajlagos ellenállásmérés Ukk felé eső szelvényeit a 18. ábrán mutatjuk be. Első ránézésre megállapítható, hogy a régi töltés környezete homogénebb, konszolidáltabb állapotot mutat az új töltéstesthez képest a viszonylag szabályos, homogénebb ellenállás-eloszlással. A felső, relatív nagy fajlagos ellenállású réteg alatt egy egészen kis víztartalmú réteg húzódik, amely a hídhoz közeli területen (a szelvényben a hídtól 10–50 m között) részben a töltés anyagát is érintheti, de leginkább a töltés alatti térrészt képezi le. Ennek a kis fajlagos ellenállású rétegnek az alja kb. 15 m-re lehet.
Az új töltés koronaélén mért elektromos szelvényeken a hídtól mindkét irányban egy inhomogén, a régi rézsűn mért adatokhoz képest nagyobb fajlagos ellenállású összletet látunk. Ennek vastagsága kb. 12 m, feltehetően a talajcserét is magában foglaló összletet képezi le. A szembetűnően nagy, főleg töltés alatti mélységekben jelentkező inhomogenitás anomáliák elsősorban a mérést zavaró körülményeknek tudhatók be, ezért ezeket többnyire nem tudjuk értelmezni.