Itt viszont meg kell jegyezni, hogy a mai „modern” nem szőtt geotextíliák előállításánál ez egy fontos gyártástechnológiai szempont. Leggyakrabban a következő intervallumokat használhatjuk, amelyeket a gyártók rendre tudnak is tartani:

• síkra merőleges vízáteresztés (Vlh50) az EN ISO 11058 alapján 0,04 m/s és 0,12 m/s között;
• jellemző nyílásméret az EN ISO 12956 alapján 0,06 mm és 0,1 mm között.

A nem szőtt geotextíliákat vasútépítési projektek esetén leginkább elválasztásra és szűrésre használják, de ezek kiegészülhetnek még drénező és/vagy védelmi funk­cióval is (4. ábra).

Drénezés

Drénezéssel a termékek saját síkjukban elvezetik a talajból feléjük áramló vizet, amivel a talaj nedvességtartalmát lehet csökkenteni. Kis vízhozam esetén erre a célra nem szőtt geotextíliát is alkal­mazhatunk, jelentősebb vízhozamnál viszont úgynevezett vízelvezető geokompozit alkalmazása javasolt. Nem szőtt geotextília főleg kötött talajok, töltések, altalajok víztelenítésére alkalmas, hiszen ebben az esetben a talaj függőleges vízelvezető képessége minimális, a geotextília pedig saját síkjában kis lejtéssel fektetve is nagyobb transzmisszivitással rendelkezik, így az a lejtés irányában el tudja szállítani a vizet. Ebben az esetben azonban nagyon fontos a terveken feltüntetni, hogy a geotextíliát az árokig, a hossz-szivárgóig ki kell futtatni.
Általánosságban, amennyiben a geo­tex­tí­lia síkjában mérhető vízáramlás (EN IS 12958) a 0,003 l/ms értéket meghaladja, már beszélhetünk drénező funkcióról, és ez az érték a speciális építési körülményektől eltekintve minimálisnak is tekinthető.

Védelem

Vasútépítési projekteknél geotextília terméket védelmi funkcióra ugyan ritkán kell tervezni, de csatlakozó hídfők és támszerkezetek esetén a szigetelés, esetleg geomembránok védelmére építhetők be geotextíliák. Ilyenkor az igények megállapításához a következő körülményeket kell mérlegelni:

• a beépítendő szemcsés anyag legnagyobb szemcseméretét és érdességét (lekerekített vagy tört szemcsés);
• építési technológiákat és a munkagépek hatását a védendő szerkezetre.

A védelmi funkciót ellátó geotextíliák minimális vastagsága 2,5 mm a D.11-es Utasítás alapján (8.6.2. [6] pont), amelynél talán még fontosabb paraméter az anyag statikus átszakítási ellenállása (EN ISO 12236), valamint a dinamikus lyukasztási ellenállása (EN ISO 13433), hiszen ezek az értékek adják meg, hogy a geotextília milyen mértékben ellenálló a különböző statikus és dinamikus hatásokkal szemben. Az említett tulajdonságoknál a következőket érdemes minimálisnak tekinteni védelmi funkció esetén:

• Statikus átszakítási ellenállás (CBR): ≥ 6 kN;
• Dinamikus lyukasztási ellenállás (kúp­­­ej­tés): ≤ 9 mm;

Detektálhatóság

A D.11. Utasításba új funkcióként be­került a nem szőtt geotextíliákkal kapcsolatban a mérési határfelület biztosítása (9.4.1. [1] pont), melyet a radarral detektálható geotextília biztosít. „Az (át) építést követő méretellenőrzés megkönnyítésére, majd pedig a teherviselő rétegszerkezet üzem alatti alakváltozásainak megfigyelésére olyan geoműanyagok beépítése szükséges, amelyek georadarral érzékelhetők.” Ebben az esetben a nem szőtt geotextília kiválasztása az elválasztó funkciónál leírtak szerint történik (8.6.2. [5] pont), kiegészülve a detektálhatóság feltételeivel (9.4.1. [8] pont), lévén a teljes nyomvonal mentén szükséges teljesülnie mind az elválasztó, mind a detektálhatósági funkciónak, a beépítési technológiától függetlenül.
Bízunk benne, hogy sorozatunkkal sikerül jól hasznosítható tudást adtunk át a szakembereknek a  geoműanyagokról, azok funkció és alkalmazási terület szerinti kiválasztásáról és a D.11. Utasításban részletezettek szerinti meghatározásukról. Mivel az utasítás kiterjed valamennyi, a MÁV Zrt. által működtetett normál nyomtávú közforgalmú és technológia- vágányok alépítményének tervezésére, építésére és üzemeltetésére, így ezekkel a változásokkal minden vasútépítéssel foglalkozó szakembernek érdemes megismerkednie a jó minőségű vasúti pályák kivitelezése és azok fenntartása, karbantartása érdekében.