Röviden az esztétikáról

Épített környezetünk alakítása tehát egy­részt alkalmazott művészet, másrészt mérnöki-technológiai tudomány, ősidők óta az emberi kultúra egyik legalapvetőbb megjelenési formája. Funkció szerinti felosztásban azonban lényeges különbséget találunk az építmények fajtái között azok esztétikai, illetve technológiai igényszintje tekintetében, így megkülönböztethetünk épületeket (pl. házakat) és műtárgyakat (pl. hidakat). A nagy, történelmi építőmestereket (Imhotep, Apollodórosz vagy ép­pen Brunelleschi) évezredeken át egy személyben tartották mérnöknek és építésznek is. A markáns szakmai szétválást az ipari forradalom előretörése hozta meg a tradicionális társadalomszerkezet megváltozásával a XIX. század elején, amikor megindult a mérnöki tudományok szakosodása.
Építőmérnöki szakmánkban, a hidászok között sajnos ma sem magától értetődő, hogy a hídnak nemcsak jónak (erősnek és biztonságosnak) kell lennie, de szépnek is, vagyis a megvalósítás teljes folyamata során szem előtt kell tartani az esztétikai szempontokat. Mit is nevezünk szépnek? Ez egy meglehetősen bonyolult filozófiai kérdés, melynek egzakt megválaszolása nehéz, és mindenki számára egyértelmű válasz talán nem is létezik. A szépség lehet a dolgok minősége, sajátja, lehet egy abszolút idea, de az is lehet, hogy csak a szemlélő képzeletében létezik. Függhet a szemlélő fogékonyságától, korábban szer­zett benyomásaitól, ismereteitől és nyitottságától is. Objektív „mérőszámok” híján előtérbe kerül a szemlélő szubjektivitása, ízlése. Ráadásul az ismert régi latin mondás szerint erről nem is lehet vitatkozni [1], [4].
Szerencsére azonban vannak bizonyos ismérvek, irányelvek, melyek alapján egy-egy műalkotásról vagy akár egy hídról ki-ki formálhat magának bizonyos esztétikai képet. Ilyen például – a teljesség igénye nélkül – a tájba illeszkedés, a különféle arányviszonyok (döntő fontosságú), a forma, a kompozíció, a vonalazás, a ritmus vagy a harmónia. Ezek persze egyben eszközeink is. Jelentős szerepe lehet például a napszaktól függő árny- és fényjátéknak, színezésnek, az építőanyag megválasztásának vagy megmunkálásának, vagy akár a korunkban éppen háttérbe szoruló díszítésnek is [2], [3].
Egy vasúti híd láttán a szemlélő gondolatai között aligha az esztétikai szempont az elsődleges, szerencsére azonban jó példák is vannak. A vasúti hidak a köz­úti és gyalogos hidakhoz képest általában robusztusabbak, „iparibb” jellegűek. Ennek okát elsősorban talán a fajlagosan nagyobb hasznos teherben és a hagyományosan emelt szintű biztonsági elvárásokban kell keresni. Mivel a vasúti pálya sokszor kevésbé szem előtt lévő területeken fut, az esztétikai elvárások talán ezért is szorulnak kissé háttérbe. Egy híd szükségképpen mindennapjaink része, így az esztétikai szempontok semmiképpen nem hanyagolhatók el, hiszen ma korunk társadalmának része, azután pedig az eljövendő nemzedék életének része lesz.
Egy adott mérnöki kihívásra egy azzal azonos „súlycsoportba” tartozó tartószerkezeti struktúra a jó válasz, az aránytévesztés hibás megoldást eredményez. Ismerjük azt a nézetet, miszerint, hogyha a mérnöki alkotásban világosan tetten érhető a tiszta mechanikai logika, a választott forma, hűen tükrözve az erőjátékot, kifejezi a teherviselés módját, az már eleve szép is. Nos, ez önmagában kevés. A megfelelő statikai kialakítás elengedhetetlen feltétel, ám ahhoz, hogy a híd szép is legyen, tenni kell még érte. Ne elégedjünk meg pusztán a feladat gépies végrehajtásával, próbáljunk örömmel alkotni. Ajánlatos ügyelni például a részletek gondos megformálására, a jó arányviszonyokra, és a híd környezetét is célszerű figyelembe venni a tervezés során.
Cégünk, az MSc Kft. az utóbbi években részt vett a Budapest–Esztergom vasútvonal korszerűsítése tervezésének több fázisában is. A vonalon tervezett igen változatos kialakítású műtárgyakat tekintjük át a továbbiakban, elsősorban az esztétika jegyeit fürkészve.

Óbuda, Aquincum térsége

A vasútvonal korszerűsítésének első fá­zi­sában az Északi vasúti Duna-híd híd­együttese épült újjá. A Duna főmedre fe­letti kéttámaszú, K rácsozású hidak sorozatát egy korszerű, nyolcnyílású, folytatólagos, ugyancsak acélanyagú felszerkezet váltotta fel. A híd patinás, kőburkolattal ellátott alépítményei bizonyos átalakításokkal szintén megújultak (1. kép). A tanulmány-, engedélyezési és kiviteli terveket az MSc Kft. készítette. Tervezők: Solymossy Imre, Bodnár Péter †, Ecsedi Éva, Gál András és Kikina Artúr.
A modern, egyszerű vonalazású, párhuzamos övű, folytatólagos rácsos főtartós felszerkezet elegánsan hidalja át a 93,0 m támaszközű nyílásokat. A letisztult statikai erőjáték szinte tapintható. A szimmetrikus rácsozású szerkezet megbízhatóságot, erőt sugároz. Az alsópályás acélhíd Duna-parti tájba illeszkedése harmonikus. A rácsozás jó arányú háromszögeinek kellemes ritmusa könnyedséget kölcsönöz a hídnak. A víztükör feletti lapos téglalap alakú hídnyílások arányai jól harmonizálnak a felszerkezet arányaival. A hídon haladva is tetten érhető a lendület, a ritmus, amely az árny- és fényjáték által tovább fokozódik. Sajnos ez az izgalmas látvány leginkább a mozdonyvezetők privilégiuma lehet (2. kép).

Az óbudai oldalon, rögtön a Duna-híd után egy 21,50 m támaszközű, szegélybordás vasbeton híd épült, ez az új „Nánási úti” híd. Engedélyezési és kiviteli terveit az MSc Kft. készítette. Tervezők: Gyurity Mátyás, Schmidt György és Schmalcz Éva.
A 60˚-os ferdeségű híd szerkezettípusának és építőanyagának kiválasztásakor döntő szerepet kapott a rendelkezésre álló minimális szerkezeti magasság, a ferdeség és a zúzottkő ágyazatos vasúti felépítmény igénye. A süllyesztett pályás kialakítás a magas töltés miatt erőltetettnek tűnhet, azonban az 1,75 m magas szegélyborda oldalfelületének döntésével és tagolásával, valamint a járdaszegélyek és oldalsíkok párhuzamos szárnyfalak végéig való megnyújtásával a viszonylag nagy magasság oldódik (3. kép). E megformálás révén a különböző napszakokban az árnyjáték is hangsúlyosabb szerepet kap. Az alépítmények nagy felületének nyomasztó hatását kiküszöbölendő, a viszonylag magas hídfők és szárnyfalak oldalfelületei enyhe dőléssel készültek. Az alépítmények homlokfelületei azonban nem tagoltak, a híd ferdesége révén a nagy betonfelületek oldásáról a fényviszonyok gondoskodnak. A szerkezeti elemek tervezett geomet­riája viszonylag bonyolultnak tűnhet, de a megvalósult összhatás, úgy tűnik, visszaigazolta a tervezők szándékát (4. kép). A kivitelezés során a mobilgát vagy a töltéskúpburkolatok szerencsésebb kialakítása az összhatást még kedvezőbbé tehette volna.

A Nánási úti hídtól néhány száz méterre, a volt gázgyári deltakiágazás zónájában épült meg a „Jégtörő utcai” híd, a ma már Ángel Sanz-Briz (spanyol diplomata, aki 1944 nyarán sok üldözött magyar életét mentette meg – a szerk.) nevét viselő utca Pók utcai becsatlakozása felett. A két utca távlati T keresztezése viszonylag nagy, 52,0 m támaszközű híd építését tette szükségessé. Az engedélyezési és kiviteli terveket az MSc Kft. készítette. Tervezők: Gyurity Mátyás, Szabó Zsolt és Póta András.