Megjegyzendő, hogy ez idő tájt a geotechnikai és a tartószerkezeti szoftverek közelítenek egymáshoz, az elvet illetően lényegileg úgy, ahogy azt ~10 éve mi is megfogalmaztuk. A Plaxis céget például 2020-ban megvásárolta a Bentley Systems, és azon dolgoznak, hogy az ezzel végzett számításokat szoftveresen összekapcsolják a Staad Pro nevű statikai programmal. Nagyon valószínű azonban, hogy a magyar hídtervezők még sokáig az AxisVM szoftvert fogják használni, így munkánk sokáig a vázolt módon lesz hasznosítható. A hídfők Plaxis 3D modellezését illetően nyert tudás azonban akkor sem vész kárba, ha a két szoftver között az átmenetet valamennyire sikerül automatikussá tenni. Egyrészt, mert a szoftver használatának megvannak a „titkai”, a felkészületlen alkalmazók könnyen eltévedhetnek, és félrevezető eredményeket szolgáltathatnak. Másrészt, mert a tervezett kombinált szoftverhasználat esetében is tisztában kell lennünk az átmenet mibenlétével.
A hídalépítmények fejlesztésére irányuló kutatásaink súlypontja a végeselemes geotechnikai modellezés alkalmazása, de foglalkoztunk több kapcsolódó kérdéssel is, ezek:

• a cölöpök függőleges teherbírásának számítása;
• hídfőkonstrukciók kialakításának elvei;
• a konstitutív anyagmodellek paramétereinek meghatározása;
• a monitoring fejlesztése.

A cölöpök teherviselésének számítása

2011-ben készült el a szerző PhD-értekezése a cölöpalapok méretezéséről [7]. A kidolgozott eljárás a Magyarországon akkoriban megjelent, mára elterjedt CPT-szondázással mért csúcsellenállásra épül. A szakirodalomban korábban megjelent analitikus és empirikus eljárások felhasználásával kifejlesztett képletet 63 CFA-cölöpön általunk végzett próbaterheléssel kalibráltuk, s állapítottuk meg a megbízhatóságát (2. ábra).

(Más cölöpökre a módszert úgy terjesztettük ki, hogy a technológia hatását figyelembe vevő szorzókat a különböző korábbi eljárások alapján viszonyítottuk a CFA-cölöpéhez.) A próbaterhelésekkel való összevetés mellett a megbízhatósági eljárás alkalmazásával is elemeztük a cölöpteherbírás bizonytalanságát, és így állapítottuk meg azt a biztonsági rendszert, amely bekerült az Eurocode 7-1 nemzeti mellékletébe. Az eljárást azóta elterjedten használják a gyakorlatban, és az 2019-ben bekerült az új Vasúti hídszabályzatba is. A munka keretében vizsgáltuk annak lehetőségeit, hogy miként lehet a próbaterhelés rutinszerűen mért adatai alapján szétválasztani a cölöpellenállás komponenseit. Erre azért kényszerülünk, mert ritkán van mód a cölöpben működő erő mélység szerinti változásának mérésére, ami a palástellenállások pontos megállapításához kellene.
2019-ben a módszert, a HBM Kft. megbízására, az általuk készített speciális csavart (ScrewSoil) cölöpre vonatkozóan pontosítottuk, a cölöptípuson az elmúlt évtizedben végzett 26 próbaterhelés eredményét felhasználva. Az elemzés eredményeként a korábban jórészt intuitív alapon és ezért óvatosan felvett technológiai szorzót valamelyest javítani lehetett. A vizsgálódás kiterjedt a próbaterhelési görbék elemzésére és matematikai megfogalmazására is [8].
Jelenleg is folyik egy hasonló tartalmú PhD-kutatás, amely azt kívánja tisztázni, hogy miért adódik egyes cementálódott agyagokban készült cölöpök próbaterhelésekor a vártnál kisebb és a süllyedéssel csökkenő teherbírás [9].
Több fázisban foglalkoztunk a próbaterhelési görbék végeselemes reprodukálásával [10–12]. Ezekből említést azok a próbálkozások érdemelnek, amelyeket VUIS-típusú vagy O-gyűrűs osztott cölöpön hajtottak végre, mert ezek információt szolgáltatnak a cölöpellenállás komponenseiről. Az ilyen „back-analysis” révén nyert fajlagos cölöpellenállások alapján a szerkezeti cölöpök méretei korrekten véglegesíthetők, a visszaszámított talajparaméterek pedig pontosíthatják a komplex modellezést.  
A cölöpök vízszintes teherviselésének modellezésével már a hídfőkre fókuszálva először Szép foglalkozott Scharle témavezetésével PhD-értekezésében [13]. Egyebek mellett megvizsgálta a Plaxis 3D által felkínált cölöpmodellezési lehetőségeket, és megállapításokat tett az ezekkel nyerhető eredmények viszonyára. Ebből kiemelhető, hogy az „embedded pile” modellt alkalmasnak találta, ami komplex feladatok esetében nagy előnyt jelent. Az alapkoncepciónak megfelelően vizsgálta, miként lehet Plaxis-futtatásból ágyazási paramétereket szolgáltatni a tartószerkezeti modellezéshez. Felhasználta Ray modelljét is, amely tényleges vagy szimulált vízszintes próbaterhelés görbéjéhez keresi meg a cölöp menti talajrétegek rugóállandóját és határerejét. Ez részleteiben a [14] irodalomban tanulmányozható (3. ábra).

Wolf 2018-ban PhD-értekezésében már a cölöpök szeizmikus (vízszintes) terhelésének modellezését vizsgálta a Plaxis 3D szoftverrel a legfejlettebb HSS-talaj­mo­dellt, a rendelkezésre álló („volume pile” és „embedded pile”) cölöpmodelleket és hét tényleges szeizmikus idő/gyorsulás adatsort bevetve [15]. Egyebek mellett kimutatta, hogy a cölöpöket nem helyes elkülönítetten vizsgálni, mert igénybevételeiket nagyban befolyásolja a felettük levő építmény súlya is. Megállapította továbbá, hogy a kinematikai nyomaték a Tstr <1 s periódusidejű szerkezetek esetében elhanyagolható a tehetetlenségi nyomatékhoz képest, nagyobb saját periódusidő esetében viszont az elhanyagolás alulméretezéshez vezetne.